Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter:
1301 kormánypá rti képviselők idejébe számít bele. Vita közben a kétperces felszólalásokat - a személyes érintettségre történő reagálás kivételével - bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell beleszámítani az időkeretbe. Tisztelt Országgyűlés! Először megadom a szót Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak, aki a kormány nevében kíván szólni. Tessék! DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! És tisztelettel köszöntöm mindazoka t, akik figyelemmel kísérik a mai napot, hiszen az egészség az a kérdés, ami, azt gondolom, minden magyar állampolgárt érint. Ellenzéki képviselőtársaim ezt a hangzatos, asszociációkra is alkalmas címet adták a mai vitanapnak, és én azt gondolom, az asszoc iációkba nagyon sok dolog belefér. A reform számunkra átalakítást és egy kitüntetett értékrendet jelent, hiszen a múlt század elejéhez kötjük a "reform" szót. A "retorika" egy veretes szó, és számomra a klasszikus retorika csúcsa igazán a periklészi beszéd az athéni polgárokhoz. Azt gondolom, hogy aki ismeri, az pontosan tudja, hogy az értékeli azt a küzdelmet, amit egy közösség folytat, folytatott önmaga létéért és továbbéléséért. Ezt gondolom én címként. Aztán a tegnapi sajtóban olvastam Kökény Mihály min iszter úrtól, hogy ma szembesíteni kívánják a kabinetet a programjával, és a szakadékot, ami az intézkedések és a program között tátong, azt fogjuk látni. Engedjék meg, és ezért osztottuk ki a kormány programját, mert a magam részéről úgy gondoltam, hogy t ematikusan ezen futunk végig, aztán tényleg szembesülünk a programmal, amit azért '93tól vitt a Fidesz, amit megvitatott a polgárokkal, és a kormányra kerüléskor kormányprogrammá tett. Van egy kötelesség is a nyitáskor, hiszen a HornKunczekormány egészs égpolitikájának néhány vonására is emlékeztetnem kell a résztvevőket, képviselőtársaimat. Azt hiszem, abban nincs vita közöttünk, hogy ennek az országnak az egészségi állapota rossz. Azt hiszem, abban sincs vita, hogy a Bokroscsomag szétzilálta a magyar e gészségügy néhány elemét: a fogorvoslást, a sportegészségügyet, a szanatóriumi rendszert, és 1995ben a '90es finanszírozási szint felére csökkent a ráfordítás. '99re lehetett megállítani és lassan emelkedő kerékvágásba terelni a ráfordítást. Mi az, ami nem történt meg vagy nem jól történt meg a '9498as időszakban? Azt gondolom, ezen tételesen érdemes végigfutni. Az előző kormány alkotott egy kapacitástörvényt, mert az ellátórendszer valóban felülvizsgálatra szorult és szorul. Ez az átalakítás elsősorba n mennyiségi volt, és az aszimmetriát nem szüntette meg. Országos szinten négyszeres a járóbetegellátási különbség, minőségben van teljes hiány és túlfedettség, de az ágylétszámban is kétszeres maradt a különbség. A minimumfeltételekről kiadtak egy rendel etet '96ban, ezt azonban ágyszámhoz és épületstruktúrához kötötték, így ez többletforrásigényt jelenített meg, és egészségnyereség nélküli többletforrást és fenntartási költséget indukált. A gond az volt, hogy nem volt egységes szempontrendszer, ami minde n szakmát orientált volna és egy olyan rendszert adott volna minden térségben, hogy a hozzáférhetőség meglegyen. Az egészségügyi törvény is egy olyan öröksége volt a kormánynak, ahol a rendeleteket, a kiegészítő utasításokat el kellett készíteni, és a törv ény tulajdonképpen egy túlméretezett szerepet szánt a jogi megközelítésnek, szemben a gyógyításban meghatározó szerepet játszó bizalmi viszonnyal. A törvény az esélyegyenlőség megteremtését többnyire az egészségügyi ellátás igénybevételére szűkítette le. ( 9.10) Ma az a szemlélet tekinthető korszerűnek, amely az életmódban, a rizikógyakoriságban és az egészségi állapotban meglévő egyenlőtlenség kiegyenlítését is céljául tűzi. Az egészségmegőrzés is
