Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 21 (127. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Áder János): - HORVÁTH LÁSZLÓ, az ifjúsági és sportbizottság alelnöke:
1256 ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala . Az előterjesztést T/2157. számon, a költségvetési bizottság ajánlásait pedig T/2157/6. és 7. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Horváth Lászlón ak, az ifjúsági és sportbizottság alelnökének, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. HORVÁTH LÁSZLÓ , az ifjúsági és sportbizottság alelnöke : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó; ha baj van, próbálj meg segíteni; ha adni is tudsz, akkor tedd azt gyorsan, mert kétszer ad, aki gyorsan ad - gondolta mindezt a parlament ifjúsági és sportbizottsága, amikor beterjesztette konszenzusos indítványát a Ház elé. Gondolta ezt a bizottság bizakodv a és bátran, annak az előterjesztést jegyző akkori szocialista elnöke is, hiszen bírta maga mögött a parlamenti erők közös akaratát. A célban pedig egyetértettünk; a cél, amiben a parlamenti pártok képviselői még decemberben megállapodtak, pedig nem volt m ás, mint az, hogy az adózó polgárok, ha akarják, akkor tehessék meg azt, hogy személyi jövedelemadójuk meghatározott részével támogassák a megsemmisült Budapest Sportcsarnok újjáépítését. Tettük ezt azért is, mert látható volt, hogy széles a társadalmi öss zefogás ez ügyben, ez a társadalmi összefogás már a tragédia bekövetkeztének pillanatában tapasztalható volt, és az is nyilvánvaló volt, hogy ezt az összefogást szélesíteni kell, összefogni, és nem lefékezni, nem szétaprózni. Hiszen nyilvánvaló az is, hogy nem egy épület pusztult el, hanem egy, a maga nemében pótolhatatlan intézmény, amely sportolók, művészek és az őket szerető, támogató közönség számára szimbólum volt. Sajnos a tények, a lefolytatott parlamenti vita alapján úgy tűnik, hogy ma már ezekben a dolgokban sem értünk egyet, nem mindannyian gondolkozunk így. (19.40) Sajnálatos az is, hogy a vitában az indítvánnyal szemben megfogalmazott ellenérvek, aggályok, módosítási javaslatok és felvetések nem az előkészítés közös munkájában fogalmazódtak meg a z erre biztosított több mint egy hónap során, hanem furcsa módon pont az általános vita kezdetekor. Erre persze lehetőség van, lehetőség van konszenzusos indítványok kapcsán szépészeti, szövegpontosító vagy éppenséggel tartalmi kérdéseket feszegető módosít ó indítványok benyújtására, de ez ebben a helyzetben - félreértés ne essék - csak az időhúzásra volt jó, az időhúzás pedig el is érte célját. Az aggályok, amelyek felvetődtek - nevezetesen például az, hogy a civil szervezeteket hátrányosan érinti egy ilyen indítvány elfogadása , nem oszthatók véleményünk szerint, hiszen az egy százalékkal való rendelkezés intézménye többéves intézmény. Több év alatt a civil szervezetek is kialakították azokat a technikákat, megtalálták azokat a csatornákat, amelyekkel elér ték a rendelkezési lehetőséggel élni akarók körét, és azok, akik ezzel a lehetőséggel éltek az elmúlt években, szintén kialakították a maguk technikáit. Ez a javaslat véleményünk szerint nemhogy nem csökkenti a civil szervezetek levegővételi esélyeit, hane m éppenséggel talán eredményezheti azt, hogy a polgárok nagyobb számban éljenek ezzel a lehetőséggel, hiszen ne felejtsük el, hogy az egyszázalékos felajánlási lehetőséggel ma az adózó polgárok többsége nem él. Az is elhangzott, hogy adótörvényt nem szokás menet közben módosítani. Ha lehet, ezt valóban el kell kerülni, el kellett volna kerülni az elmúlt ciklusban is. Nem volt ismeretlen akkor sem az év közbeni adómódosítás intézménye, lehetősége, de talán megbocsáttatik egy rendkívüli állapotban az, ha az e lőterjesztő az adótörvény módosítását javasolja. Azt az alkotmányos aggályt sem tudjuk osztani, hogy miközben már a felajánlások, a rendelkezések folynak, újabb célt emelünk be ebbe a körbe, mert úgy gondoljuk, hogy ezen plusz cél beemelésével a rendelkezé si jogot nem szűkítjük, hanem éppenséggel bővítjük. Sajnálatos, hogy a "kétszer ad, aki gyorsan ad" igazságát pont ebben az ügyben felejtette el a Magyar Szocialista Párt,
