Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
109 gyakoriságának kérdésében, melynek hiányát az Alkotmánybíróság is kifogásolta az előttem hozzászólók által ma már többször ele mzett alkotmánybírósági döntésben. Most tehát nézzük meg e két módosítást részletesebben! Az első: a házbizottság egyhangúságának hiánya utáni országgyűlési döntési eljárást pontosítja és módosítja, illetve ezt kívánja pontosítani és módosítani. (22.10) Ma radna az a helyzet, hogy a házbizottság egyhangú döntésének hiánya esetén a fő szabály szerint a Ház elnöke dönt, ami az esetek egy részében egy személyben való döntés, más részében a Ház elé terjesztésnél egy személyben való javaslati jogot jelent a házbi zottság helyett egyhangúság hiánya esetén. Négy esetben - tehát kivételként, nem fő szabályként - azonban ilyenkor az Országgyűlés maga veszi át a döntést úgy, ahogy ma van és úgy maradna e szerint is. Azonban - és ez a módosítás tulajdonképpen, hogy - e n égy esetet ketté bontja és két esetben lehetővé teszi a döntést megelőző vitát, két esetben azonban nem engedi meg és rögtön szavazni kell. Mivel egy parlamentnél az az alapvető, hogy egy parlamentben nyilvános diszkusszió van, tulajdonképpen csak azzal a két esettel foglalkozom, amikor nem kell vita, amikor nem teszi, nem tenné lehetővé a vitát. Az egyik az, amikor a jegyzőkönyv szövegének kiigazításáról van szó. A másik eset, amikor a Ház elnökének tartós akadályoztatása van, és ilyenkor ki kell jelölni a helyettesítő alelnököt. Tehát e két esetben nem teszi lehetővé a vitát az előttünk fekvő törvényjavaslat. Én tulajdonképpen abból indulok ki, hogy ha az elmúlt tíz évet nézzük, azt hiszem, a második eset: a Ház elnökének tartós helyettesítése nem merült f öl az elmúlt tíz évben. Én a másfél év alatt egy olyan esetre emlékszem, amikor valaki jelezte, hogy a jegyzőkönyv szövege nem helyes és itt fölszólalt. Másfél év alatt egyszer fordult elő. Tehát úgy tűnik, az elmúlt években nem gyakori ez a két eset. Itt merül föl, hogy ha a parlamenti nyilvános diszkusszió, minden döntés előtt ez a fő szabály, ez a parlament lényege, akkor - ha ennyire ritkán merül föl e két eset, tehát lényegében időtakarékosság szempontjából , adjunk neki előtte vitát vagy ne adjunk. E z nem indokolja, mert olyan ritkán fordul elő. Akkor egyáltalán miért merült ez fel, hogy itt a nyilvános diszkussziót elvegyük, megkurtítsuk? Bár tudom, kis jelentőségű, ellenben az, hogy pontosan mi van a Házszabályban, akkor lehet fontos, ha egyszer még is előfordul - akkor hirtelen élessé válik a helyzet. Mivel igazán racionális okot nem látok, hogy megtagadjuk a vitát e két esetben, hadd javasoljam azt, hogy a Házszabály 26. §ának (3) bekezdésébe azt iktassuk be, szemben az előttünk fekvő javaslattal, hogy mind a négy esetben előzze meg a vita. Ez tehát az első, amiről szól, de ez nyilván technikai jellegű, erről komolyabb politikai, sőt egyáltalán - azt hiszem, csak technikai lesz talán a válasz is, de lényegében nem hiszem, hogy ezen összevesznénk. Va n a másik módosítás - és erről szól itt egész végig a vita , amely az ülés gyakoriságát érinti. Ez három absztrakt támpontot ad; jelenleg nincsenek ilyenek támpontok a Házszabályban. Annyiban továbbmegy ez a módosítás, hogy az alkotmánybírósági döntésből átemelve beemeli, három absztrakt támpontot ad az ülésezés gyakoriságára. Ez a három absztrakt, normatív támpont az, hogy a folyamatos működés biztosítva legyen, tehát a ritkaság nem érheti el azt a fokot, hogy a folyamatos működés ne legyen biztosítva; a másik, hogy az alkotmányban meghatározott feladatát el tudja látni, és végül az, hogy az ésszerű időtartamot meg nem haladóan kövessék egymást. Ez valóban három nagyon absztrakt támpont, de ha a három absztrakt támpontot összeveszem, úgy lehet mondani, hog y összefüggésében nézem, kombinálom, illetve egymással gazdagítom - az Alkotmánybíróság így szokta az ő döntéseit nézni, hogy nem önmagában egyegy nagyon absztraktot, de ha a több absztrakt támpontot összeveszem, egymásra tekintettel figyelem, akkor az má r bizonyos, hogy konkrétabb.
