Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A Történeti Hivatal 1997-1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
60 témáról elég sokat beszéltek. Mi volt ennek a lényege? A lényege a dolognak az, hogy két érdek - amire volt szíves a képviselőtársam is utalni - ütközik, sőt, ha úgy vesszük, három. Az egyik a történeti múlt minél hitelesebb föltárása, a másik a történeti kutatások szabadsága és azok kiterjesztése, a harmadik pedig, amelyik - ha szabad így mondani - ezen feltárásoknak a szubjektív része, nevezetesen az, ho gy vannak ezeknek az eljárásoknak, egyszerűen szólva, áldozatai és - talán nem túlzás azt mondani helyenként - bűnösei is. Mindezen érdekek összehangolására tulajdonképpen a nevezetes 1994. évi XXIII. törvénynek kellene intézkednie, de az egész eljárásnak, ami miatt a bizottságunk ezt az önálló indítványt benyújtotta, éppen az az egyik kiváltója, hogy az a törvény e tekintetben nem teljes mértékben állta ki az idő próbáját, tehát mindenféleképpen szükség van különböző finomításokra. A Történeti Hivatal veze tői a beszámolóik szóbeli kiegészítése során elmondták azt, hogy ezeket a kérdéseket, amit Mécs Imre képviselőtársam felvet - tehát hogy csak a legszükségesebb, elkerülhetetlen esetben tegyenek felismerhetetlenné adatokat , abban az esetben, amikor magáns zemélyek a saját múltjukra vonatkozó adatokat kérik ki, eddig is jelentős mértékben igyekeztek teljesíteni, a lehető legrugalmasabban érvényesítve és eleget téve azoknak az előírásoknak, amelyeket ez a törvény megad. Azonban már a történeti kutatások eseté n, ahol kívülállók, harmadik személyek juthatnak hozzá különböző adatokhoz, éppen ugyanez a törvény bizonyos aggályokat is felvet. Tehát az az álláspont, miszerint tulajdonképpen ezt a módosító javaslatot ebben a formájában nem támogatjuk mint előterjesztő k, abból adódik, hogy ez a felhívás egyrészt már túl van azon, hogy ezt az érintettek ne ismerték volna föl; a szándék erre vonatkozóan megvan. Azonban anélkül, hogy az egyébként szükséges törvénymódosításokat tételesen nem tesszük meg, ebbe beleavatkozni már nem célszerű és nem is szabad, hiszen azért egy jogállam alapvetően - és egy állami hivatal, különösen egy ilyen kényes ügyekkel foglalkozó hivatal - a szabad mérlegelést csak nagyon szűk korlátok között gyakorolhatja. (19.30) Tehát én óvakodnék attól, hogy azt javasoljam, hogy a Történeti Hivatal ebben a kérdésben a jelenlegi törvényen, az eddig megszokott gyakorlatán túlterjeszkedjen. Én azt gondolom, az a törvényhozói szándék, hogy ezen előírásokat, a törvény bizonyos passzusait a szükségleteknek, ép pen a Történeti Hivatal által elmondottaknak megfelelően módosítsuk, mindenképpen szükséges. Éppen ezért azt a halasztást, ami ebben szükséges és indokolt, én fenntartani kívánom, tehát javaslom, hogy majd annak idején, amikor erről szavazunk, ezt a módosí tást ne támogassa a parlament. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Kedves Nyitray Képviselőtársam! Ezek szerint nem támogatja, ha jól értem, nem foglal t állást. Megint hangsúlyozom, hogy nem kívánunk semmi olyat, amit a törvénytől eltérne. A törvény értelmezésében kívántunk támogatást nyújtani a Történeti Hivatalnak, hiszen ebben semmi olyan nincsen, ami arra szólítana fel, hogy a törvényt ne tartsák be. Másrészt pedig magam is négy évig a nemzetbiztonsági bizottság tagja voltam, pont az első négy évben, amelyik viszonylag mozgalmas volt, és volt módom tanulmányozni sok minden engem érintő anyagot is. Pontosan tudom, hogy a magánélet mennyire ki volt téve ezeknek az inzultusoknak. Ennek ellenére, azért ha egy háborús képet látunk, a boszniai eseményekről látunk képeket, vagy Auschwitzról látunk képeket, vagy háborús bombázásokról, rengeteg keserűséget, magánéleti dolgot, személyiségi jogot sértő jelenetet, képet, írást látunk, ez is hozzátartozik a szörnyűséges események
