Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudomány 1997-1998. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
57 Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Mécs Imre képvis elő úrnak, SZDSZ. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Állandóan ott lappang a háttérben egy átokszó, a liberalizmus. A tudomány szabadsága, a tudomány liberalizmusa egy természetes dolog, nem létezhet tud omány, tudományos működés, tudományos kutatás, tudományos fejlesztés liberalizmus nélkül. De ez nem jelenti azt, hogy valamiféle pártpolitikát kívánunk becsempészni. A liberális párt is a liberalizmus talaján áll, mint ahogy a tudomány, a kutatás, a művész et, az újságírás, az írás, és folytathatnám a sort, általában minden alkotómunka, minden olyan szellemi tulajdont létrehozó alkotás, amely ezt nem nélkülözheti. Bauer Tamás nagyon precízen és részletesen kifejtette itt, hogy ezek az árnyalatnyi kifejezések rendkívül mély jelentőségűek. Tehát ha azt mondjuk, hogy az Országgyűlés nem dönthet egy tudományos fórumnak az álláspontjáról, ez magától értetődő egy tudományos ember számára. Nem lehet a pről szavazni. Nem lehet. Ehhez egy algoritmus van, az algoritmu s alapján ki kell számolni a pt. Semmiféle többséggel, kétharmaddal, négyötöddel nem lehet szavazni a pről. Ez magától értetődő! Ugyanúgy a tudomány egészéről a tudományos köztestületnek a saját tudományos véleményét nem kell elfogadni. Nem is volna hely es, ha elfogadnánk, hiszen ahányan vagyunk itt, annyiféleképpen gondolkozunk, de tudomásul vesszük. Ez egyenértékű jogilag az elfogadással, azonban a tudományos szemlélet szempontjából rendkívül sokat jelent. A másik dolog, amit nem tudok megérteni, hogy a z előttem felszólaló említette, hogy egyharmada sem támogatta általában a javaslatainkat a kulturális bizottságban. Ez egy nagyon rossz jelzés. Nagyon rossz jelzés, hiszen a javaslatoknak egy jelentős része olyan, amelyik valóban elfogadható, és valóban a priori igazak, mint az előbbi, amit elmondtam. Különösen nem tudom megérteni, hogy dr. Lotz Károly társamnak a javaslatát... - amivel segíteni kívánta a tudományos szférát, és kért egy deklaratív mondatot a jelentésbe, hogy az éves költségvetési javaslatok ban a kormány biztosítsa azokat a finanszírozási garanciákat, amelyek révén a kutatásfejlesztés költségvetési támogatása elérheti az ország fejlettségének megfelelő szintet; ez nem is kemény, de nagyon fontos. Nagyon fontos, hiszen nem véletlenül jajgatna k a tudományos kutatóhelyek vezetői és munkatársai, hogy roppant kevés a pénz a fejlesztésre, és legalább valamiféle ígérvényt kellene biztosítani erre vonatkozóan. A többi javaslatról itt nagyon részletesen elhangzottak érvek, és szá momra, aki valamikor a kutatásban, fejlesztésben dolgoztam, megdöbbentő az, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága ennyire érzéketlen ezekre a problémákra, ennyire nem látja ezt, és sajnálatos módon ennyire polarizálódik pártpolitikai szempontból. Nemré giben egy helyesírási hibára adtam be módosító indítványt, és azt is leszavazták, nem kapta meg az egyharmadot sem. Elküldtem Grétsy Lászlónak okulásul, majd valamelyik rádióadásában be fogja olvasni, de elszomorító. Elszomorító, elkeserítő! Tényleg, magán ak az általános vitának a légköre rendkívül jó volt, rendkívül kollegiális, nem lehetett érezni azt, hogy ellenzéki vagy kormányoldalról jönnek az észrevételek, segítő jellegű volt, mindnyájan, mindenki szívén viselte a tudományos szféra valóban sanyarú és nehéz helyzetét, a bírálattal együtt, mindennel együtt. Ezek után sajnálatos, hogy amikor döntésre kerül sor, jobbító szándékú döntésre, akkor ilyen javaslatok születnek. Reménytelen bizakodó vagyok, és bízom abban, hogy a kormány illetékes tagjai itt ülv e, az oráció hatására újragondolják ezeket, és megkísérlik elfogadni ezekből a javaslatokból azt, amit tudnak. Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak. Tessék!
