Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 1 (114. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
387 Az önök törvényjavaslata meg ezeknek a visszaszorításában gondolkodik, ezt észrevettük a tegnapi meg mai vitákban, és ezt ma itt sorra egym ás után a kormánypárti képviselők elismerték. Ez pedig nem előrevisz, hanem visszavisz! Tehát ezért mondjuk mi azt, hogy értelme csak annak a megközelítésnek van, amit az SZDSZes törvényjavaslat tartalmaz. A mi módosító javaslatunk a decemberi csomaghoz i s ezt az elemet tartalmazta, most módosító csomagként is és önálló indítványként is előterjesztettük az Országgyűlésben ezt a tágabban gondolkodó csomagot. Azt gondoljuk, hogy ha ezt nem teszik, akkor nem előre megyünk, hanem vissza! Hadd érzékeltessem ezt két ponton! Az egyik pont, amiről itt ma a vita folyt: az, hogy önök a versenyt, a szabad orvosválasztást visszaszorítani - nem megszüntetni, visszaszorítani , korlátozni készülnek ezzel a törvényjavaslattal. A másik eleme - ehhez egy picit tovább kell m ennem : amikor azt mondjuk, hogy egészségügyi reform, akkor mindaz, amiről itt ma beszéltünk, amiről önök beszéltek, amiről a törvényjavaslat szól, meg amiről mi beszéltünk ezen az oldalon, a kiterjesztés a járóbetegszakellátásra, ez bizony még mindig cs ak a szolgáltatói oldal reformja. Jól tudjuk, hogy a szolgáltatói oldal reformja nem elegendő. Az egészségügyi reform másik oldala az egészségbiztosítási reform. Amikor még Fideszprogramot olvastunk, amikor még kormányprogramot olvastunk, akkor önök még ú gy tettek, meg őszintén gondolták is, hogy egészségbiztosítási reformot is fognak csinálni. Miért is kell az egészségbiztosítási reform? Azért, hogy azokkal a százmilliárdokkal, amelyeket a biztosítottak befizetnek az egészségbiztosítási rendszerbe, azzal a mostaninál felelősebb és rugalmasabb gazdálkodás folyhasson. Ez persze egy nagyon nehéz feladat, nehezebb, mint a nyugdíjreform, amit az előző ciklusban mi megcsináltunk, hosszabb előkészítést és nehezebb felkészülést igényel. Mára világos, hogy az egész ségügyi reformnak erről az oldaláról önök lemondtak, hiszen többször elmondták, hogy ezt nem fogják megcsinálni. Azt viszont világosan látni kell, hogy ugyanúgy, mint a gazdaságban, az egészségügyben is, a keresleti és a kínálati oldal reformja különkülön nem valósítható meg eredményesen, csak a kettő együtt. Nem elég az egyik oldalon a vállalkozók, a vállalkozások lehetőségeit megteremteni a rugalmasabb gazdálkodásra, ha a másik oldalon nem a mostaninál hatékonyabb ellenőrző mechanizmusok működnek a keres let kontrolljára. Mert ha önök ezt nem csinálják meg, ha a jelenlegi OEP helyett nem kerül versengő biztosítók kezébe a járulékbefizetések felhasználása és elosztása, akkor nem marad az önök számára más eszköz, mint a hatósági gyógyszerárakhoz való visszat érés! (20.40) Ez szimbolikusan érzékelteti, hogy hova vezet a valódi egészségügyi reform elodázása: vissza a szocializmushoz, a hatósági árak rendszeréhez. Ma a költségvetési bizottságban kimutattam, hogy ez az intézkedés, amelyről ma folyt a vita, tehát v issza a szigorú körzetes rendszerhez az alapellátásban, ez is egyfajta visszaút a szocializmusba az egészségügyben; a hatósági gyógyszerár egy másik ponton jeleníti meg ezt a folyamatot. Létezik ez az iskola, ezt tudom, nem kell ezt szégyellni, szabad ezt képviselni. Mi azt mondjuk, hogy amit önök csinálnak, az nem egészségügyi reform, hanem az egészségügyi reform elodázása, elfelejtése. Azért kell mindezt elmondanom, mert a mai Napi Magyarországban Horváth Zsolt képviselő úr interjúja az egészségügyi refor mról azzal a szép címmel jelenik meg, hogy "Rendszerváltás az egészségügyben". Nos, Horváth képviselő úr, ha Grósz Károly azt mondta volna 1987ben, hogy a vállalati tanácsok rendszere meg a Hazafias Népfront keretei között a két jelölttel való választás a rendszerváltás és nem az, amit 1990 óta csináltunk, akkor talán azt lehetett mondani, hogy az valami olyasmi, mint amit most önök meghirdetnek, bár hozzá kell tennem, hogy Grósz Károlyék legalább előrementek, ha nagyon lassan és nagyon féloldalasan is a k lasszikus kádárizmustól.
