Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 1 (114. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
345 Köszönöm szépen. ( Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. TuriKovács Béla képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólásra lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt gondolom, ha már a preambulumról beszélgetünk vagy beszélünk, valószínűleg nem ez a törvény legfontosabb része, mégis van ennek egy olyan része, amely talán egy pici korrekcióval egy kedvezőb b lehetőségre utal. Amikor azt mondja, hogy "egészségügyi reform végrehajtása", itt azt kellene mondani, hogy az egészségügyi reform megkezdése. Hogy ez mennyire megkezdése vagy mennyire nem, azon el lehetne vitatkozni, de talán egy szerény lépés, amely sz erény lépés jelenthet valamit a jövőre nézve. Abban kellene talán egyetértenünk, és azt gondolom, a Kisgazdapárt kezdettől fogva ezen munkálkodott, hogy ha már egy olyan törvényt tárgyalunk, amelynek a hibáival, attól tartok, valamennyien, mindkét oldalon meglehetősen nagy mértékben tisztában vagyunk, akkor célszerű lenne, ha már a törvény érdemi részének javítgatásán próbálnánk munkálkodni, és ennek eredményeként talán akkor az az egészségügyi reform nemcsak végrehajtásról beszélhetne, hanem megvalósításró l is. A cél, azt gondolom, mindkét oldal számára egy jobb egészségügyi reform elfogadása, egy olyan egészségügyi reform megindítása, amely végül is azt az egységet teremtené meg, amelyről ugyan szól ez a preambulum, de ebben a részében talán nem eléggé pon tosan és nem eléggé hangsúlyozottan, arról, hogy a beteg az, aki ennek az egész ügynek a középpontjában kell hogy álljon. Természetszerűleg nagyon fontos, hogy szakmáját szerető orvosok járjanak el. Azt gondolom, ez olyan alapkövetelmény, amely eddig sem v olt másként. Aki a szakmáját nem szerette az orvostársadalomban, az nem volt jó háziorvos, és valószínűleg nem is lesz az. Ezért úgy gondolom, itt arról van szó, hogy a beteget kell a középpontban látnunk, és ennek a megvalósításán kell ennek a törvénynek dolgoznia. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Schvarcz Tibor képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő ú r. DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. A preambulum néhány visszásságára szeretném én is felhívni a figyelmet. A kormány által beterjesztett preambulumban az szerepel, hogy csak a szakmáját szerető orvostársadalom aktív közreműködés ével valósítható meg a reform, és valósítható meg a gyógyítás és a betegellátás színvonalának emelése, míg a mi javaslatunkban az szerepel, hogy "az ellátás megvalósításában közreműködők". Azt hiszem, ez egy szélesebb megfogalmazást jelent. Az előbbi megfo galmazás sértő azokra, akik nem orvosként dolgoznak a betegellátásban, tehát sértő az egészségügyi szakdolgozókra, főiskolásokra, ha kiemelünk ebből egy réteget. Az egészségügyi ellátás többszereplős játék, tegnap elhangzott, ha mi kiemeljük belőle az orvo st, és attól függ egy reform megvalósítása, hogy az orvosok mellé állnak vagy sem, akkor az ugyanolyan reformmegvalósítás lesz, mint ami eddig volt, hogy valószínűleg különféle orvoscsoportok eddig elszabotáltak több reformot. Tehát ha nem az egészségügybe n dolgozó széles palettára támaszkodik egy reform, akkor eleve kudarcra van ítélve. Nem látunk okokozati összefüggést az orvostársadalom helyzetének és a betegellátás színvonalának javítása között. Mint említettem, több minden kell ahhoz, nemcsak az orvos társadalom helyzete, hogy javuljon az ellátás színvonala, és kicsit furcsának tartjuk azt, hogy a
