Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
34 Egyetértek Isépy Tamás képviselőtársammal abban is, hogy az 1991. évi LXVII. törvény nagyon fontos lépés volt a bírói függetlenség megteremtés ének irányában, és nagyon fontos lépés volt a bírói önigazgatás megteremtése irányában. Ugyanakkor nem tartom reform értékű lépésnek ezt az aktust, erre várni kellett, és ezt egyébként a szakma is sürgette a következő években. Fontos volt az, hogy létrejöt tek az összbírói értekezletek, a megyei bírói tanácsok, illetve az Országos Bírói Tanács, de hangsúlyozom, hogy ez egy más szisztémában történt meg, amikor a bíróságok külső igazgatását az igazságügyminiszter látta el. A nyolcvanas évek végétől kezdve oly an folyamatok zajlottak azonban az igazságszolgáltatás területén, melyek elodázhatatlanná tették az átfogó reform megvalósítását. Szól a tájékoztató is arról a jogalkotási dömpingről, melyekkel sajnos együtt járt sokszor a jogszabályok szakmai színvonalána k nem megfelelősége, nagymértékben, egyébként a jogállamisággal összefüggően és abból eredően megnövekedett a bíróságok hatásköre; ezzel is összefüggésben, de a társadalmi változásokkal is összefüggésben ugrásszerűen emelkedett az ügyiratok, az ügyek száma , és egyre bonyolultabb tényállású ügyek is a bíróságokhoz, a bíróságok elé kerültek. Ugyanakkor erre az időszakra jellemző volt a bírói jövedelmek reálértékének nagymértékű csökkenése, és sajnos ezzel együtt járt az, hogy a bírói derékhad egy része eltávo zott a pályáról. Érdemes felidézni azokat az arányokat, melyeket a tájékoztató tartalmaz: a helyi bírák 38,46 százaléka ötéves vagy annál kisebb gyakorlattal rendelkezik; nyilván a helyi bíróságokon ez számos gondot okoz az ítélkezésben. 1990 é s 1994 között, abban az időszakban sokat tett a kormány és a parlament azért, hogy a fiatal bírók, bíróvá váló emberek számára értékes legyen ez a pálya, vonzó legyen ez a pálya, és úgy gondolom, a következő négy évben, a mi kormányzásunk ideje alatt fonto s lépések születtek azért, hogy a tapasztaltabb bírók közül az úgynevezett derékhad itt maradjon. Úgy gondolom, nagyon jelentős az, amiről Isépy Tamás képviselőtársam is beszélt, hogy a fluktuáció, az elvándorlás szinte megállt, alig mérhető. Mi úgy láttuk , hogy nagyon komoly gondok voltak a bírói igazgatás területén, egy olyan párhuzamosság és ellentmondás keletkezett a végrehajtó hatalom, illetve a bírói testületek között, amikor a bírói önkormányzatok bizonyos jogkörrel rendelkeztek, de emellett nem volt ott az a felelősség, amely szükséges lett volna. Nem véletlen, hogy 1993ban a Magyar Bírói Egyesület reformbizottsága egy teljes koncepciót letett; ennek ellenére elég hosszú folyamat volt, amíg eljutottunk az 1997es reformig, amely számos területen pró bált komplex változtatásokat bevezetni. Létrejött az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, létrejött emellett az egységes bírói szervezet, amelynek már a Legfelsőbb Bíróság is része volt; létrejöttek volna az ítélőtáblák, amelyeknek két fő feladata lett vo lna: részben a helyi bíróságok megerősítése, hiszen erről szóltunk már, hogy itt mekkora problémák voltak, másrészt viszont a Legfelsőbb Bíróság megerősítése, elsősorban abból a szempontból, hogy az a tarthatatlan állapot, amelyről az elnök úr beszélt, mis zerint tevékenységének nagy része mint fellebbviteli bíróság történik, ehelyett a bírói jogalkalmazás, az igazságszolgáltatás egységének az elősegítése valósulhasson meg. Nagy változások voltak a bírók jogállásában és javadalmazásában, illetve az igazságüg yi alkalmazottak szolgálati viszonya és javadalmazása területén, és itt most nem kívánok szólni az ügyészségi területről, az ügyvédek jogállásának a változásáról. Viszont nagyon fontos változást jelentett az eljárásjogok átalakítása, a Pt. módosítása, ille tve az új büntetőeljárási törvény elfogadása. Az eljárásjogok változtatásánál két célt követtünk: az egyik a hatáskörök átcsoportosítása, a másik pedig a jogállamiság keretein belül az egyszerűsítés. Szóltam arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság minden szempont ból a bírói szervezet részévé vált mint a Magyar Köztársaság legfelsőbb bírósági szerve, amelynek az alkotmányban is meghatározott legfontosabb feladata a bíróságok jogalkalmazásának egységét biztosítani; jogegységi határozatai a bíróságok számára kötelező ek. Mi úgy gondoljuk, hogy éppen azért, mert teljesen egyetértünk azzal, amit az elnök úr elmondott, ami a tájékoztatóban szerepel, hogy a két legnagyobb problémát ma is a helyi bíróságok helyzete és a
