Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 1 (114. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ROGÁN ANTAL (Fidesz):
283 Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend elő tti felszólalásra jelentkezett Rogán Antal frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz részéről: "Az úttörő, ahol tud, elad; avagy gyermektábor helyett luxus lakópark Csillebércen" címmel. A képviselő urat illeti a szó. ROGÁN ANTAL (Fidesz) : Köszönöm szépen a szó t, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy ezredforduló mindig alkalmat jelent a megújulásra, bizonyára így van ez a Magyar Úttörőszövetség esetében is, ahol az új évezred első néhány napja jelentős változásokat hozott. Úgy tűnik, ha szavakban még nem is, de tettekben már jelentősen módosult a szövetség régi, még a szocialista időket idéző jelmondata: "az úttörő, ahol tud, segít" helyébe "az úttörő, ahol tud, elad" új jelmondata lépett. Persze nincs új a nap alatt, hiszen ez a titkos jelmondat a Magyar Szocial ista Munkáspárt más utód- és társszervezeteinél már régóta a mindennapi cselekvés első számú vezérfonala. Az új utak, új lehetőségek felkutatása hiába szerepel a nevükben, látszólag pont az úttörők értették meg a leglassabban az új idők szavát. Persze a va lóságban korántsem bizonyultak ennyire gyámoltalannak. Az Úttörőszövetség találékonysága már akkor megmutatkozott, amikor a pártállam hajdani monopol gyermekszervezeteként a kezelésükben lévő ingatlanok közül pont a legértékesebbet szemelték ki spontán pri vatizációra: 1989ben a budai hegyekben fekvő ingatlanok egyik legértékesebbike, Csillebérc, a megszűnőfélben lévő Magyar Szocialista Munkáspárt ajándékaként, a Németh Miklós vezette utolsó munkásparaszt kormány jóváhagyásával a magánszervezetté alakuló ú ttörők magántulajdonába került. Ezt követően az ingatlan, még a szövetség saját bevallása szerint is, nem elsősorban a gyerekek tömeges üdültetését, hanem az Úttörőszövetség anyagi céljait szolgálta. Bérbe adták, szállodaként hasznosították, elzálogosított ák, és végül eladták. Mindeközben persze folyamatosan változott a szövetség hivatalos álláspontja. Hol azt hallottuk, hogy bérbeadásra azért van szükség, mert az Úttörőszövetségnek anyagilag fenn kell tartania magát. Amikor kiderült, hogy mindeközben az in gatlan terhére több millió dollár értékben jelzáloghiteleket vettek fel, akkor az ingatlan felújítására hivatkoztak, azt állítva, hogy ezeket minden további nélkül vissza tudják fizetni, az ingatlan eladása nem áll szándékukban. Még néhány hónappal ezelőtt is ez hangzott el az Úttörőszövetség hivatalos álláspontjaként. Majd eljött az új évezred, amikor, úgy látszik, a korábbiakat el lehet felejteni, és rögtön január elején elhangzott a bejelentés, hogy az Úttörőszövetség értékesítette csillebérci ingatlanát . Persze névleg most is az az álláspont, hogy az ingatlan továbbra is a gyerekek céljait fogja szolgálni. Mindössze két dolgot nem értek mindebből: az egyik az, hogy hogyan tudná jobban hasznosítani egy néhány hónapja alakult kft., mint a tízéves tapasztal attal e téren rendelkező Úttörőszövetség. És amit pedig aztán végképp nem értek, az az, hogy egy kft. miért fizet ki több millió dollárt azért, hogy azt követően, úgymond, gyerekek üdültetésére szolgáló intézményt vásároljon és tartson fenn. Én úgy gondolo m, a budai polgárok számára is nyilvánvaló lehet, ahogy az ország minden polgára számára nyilvánvaló, hogy ez az ingatlan valójában azért kerül értékesítésre, hogy a továbbiakban a helyén valamilyen bevásárlóközpont vagy luxus lakópark épüljön fel, és a to vábbiakban már, ahogy eddig sem igazán az elmúlt tíz esztendőben, ne gyerekek üdültetését szolgálja. Ugyanakkor vannak pozitív példák az országban, ahol hasonló ingatlanokat, állami kézben, folyamatosan, értékét megőrizve, hasonló célokra használni tudtunk az elmúlt tíz esztendőben is. Én úgy gondolom, hogy abban az esetben, ha a Magyar Úttörőszövetség ezt az ingatlant továbbra is gyerekek üdültetésére szándékozik felhasználni, annak kellene visszaadnia, ahonnan annak idején, 1989ben kapta, azaz a magyar á llamnak, és a magyar állam kötelessége lenne ettől kezdve az
