Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SOLT PÁL, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, a napirendi pont előadója: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SOLT PÁL, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, a napirendi pont előadója:
25 helyesebben szólva elsőként jelen tkező Legfelsőbb Bíróság 13 százalékkal részesül a fellebbezési ügyekből, ez a arány természetesen arra mutat, hogy a magyar igazságszolgáltatás struktúrája nem felel meg a kívánalmaknak. Nem lehet elképzelni olyan Legfelsőbb Bíróságot, amely tevékenységén ek 55 százalékában fellebbezéseket bírál el, és ez az 55 százalék megfelel az ország összes fellebbezési ügye 13 százalékának. Ezért vagyok kénytelen önök elé tárni a már említett bizottsági jelentésből a következő idézetet; szó szerint idézem: "Míg az els őfokú bíróságoknak sikerült behozni az elmúlt években felhalmozott lemaradásukat..." - teszek egy zárójelet, ez egy kicsit jóindulatú megállapítás a bizottságtól. Éppen az a baj, hogy annyit tudunk elintézni a helyi bíróságokon, amennyi egy évben érkezik, de a '9091ben felhalmozott hátralékot görgetjük magunk előtt, de abból csökkentünk. Idézem tovább: "...addig a Legfelsőbb Bíróság előtt álló ügyek száma folyamatosan nő. Az alkotmány szerint - mondja a bizottság - a Legfelsőbb Bíróság fő feladata a bírós ági gyakorlat ötvözése - ez európai szóhasználat - az alsóbb szintű bíróságoknak nyújtott iránymutatással. Az ítélkezésben történt lemaradás csökkenti annak lehetőségét, hogy a bíróság ellássa ezt a funkcióját." Melyik funkcióját? Amelyet az alkotmány újab b módosításában előír, azt tehát, hogy a jogalkalmazás egységét az országban biztosítsa. Nagyon jelentős - és csak néhány mondatot arról , hogy az igazságszolgáltatási apparátust nagyon határozottan készítjük föl az európai közösségi jog alkalmazására. Má r hosszabb ideje számot vetettünk azzal, hogy a csatlakozásunk időpontjára - ahogyan ezt európai nyelven mondják - a hazai bíró európai bíróvá válik, tehát minden egyes magyar bíró egyben európai bíró. Ez nem szóhasználat kérdése, hanem azt jelenti, hogy e l kell bírálnia az európai jogban, a közösségi jogban évtizedek alatt felhalmozott szabálymennyiség alapján is bizonyos ügyeket. Az itt, e Házban is sokat emlegetett acquis communautairenek, a Közösség vívmányainak elsajátítása nagymértékben hárul a bírós ágokra is. Ezért kiemelt feladatként kezelve ezt a kérdést tavaly még csak a Pharetámogatást célzó programról beszélhettem, idén mégis meg kell említenem, hogy időközben ez kedvezően lezárult, és egy Pharepályázat győztese már megkezdte azt a bírósági ki képzést, amely ez év októberében eddig 200 magyar bíró, 2000 június végéig 500 bíró átfogó közösségi jogi képzését biztosítja. Szabad megjegyeznem egy tényt: Európába nyelvtudással szeretnénk menni. Ismerjük a múltat, miért nem rendelkezünk ezzel. Ez a bír ósági apparátusban is egészen nyomon követhető. Nyelvvizsgával rendelkezik ma Magyarországon a bírák 13,5 százaléka; egy másik korosztály: a bírósági titkárok 25,1 százaléka; a legfiatalabb bírójelölt korosztály: a bírósági fogalmazók 46,5 százaléka. Világ os, hogy a következő, utánunk jövő bírógeneráció már fel lesz fegyverkezve az Európai Közösségben oly kevéssé nélkülözhető nyelvtudással. Ezt is pártoljuk, de az igazi megoldást az új generáció fogja adni, amely már így jön a bírói pályára. A bírói kar az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tevékenységét rokonszenvvel kíséri, az én megítélésem szerint. Ez a rokonszenv egy érzelmi azonosulásból fakad. Könnyebb a bírók számára érzelmileg azonosulni egy olyan igazgatási testülettel, amelyben túlnyomó többségb en kollégáik, az általuk választott kollégáik vannak, és az úgynevezett külső tagjaik között is az igazságszolgáltatás kérdéseihez oly közel álló és azt oly jól ismerő igazságügyminiszter, legfőbb ügyész, illetőleg a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. Tehát az t gondolom, hogy a mi tapasztalataink elegendőek arra, hogy megállapíthassuk: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács természetesen nem nehézségek és nem hibák nélkül, de zökkenőmentesen tesz eleget a bíróságok igazgatása feladatainak. Szeretném - hogy az idővel tovább ne éljek vissza - befejezni rövid hozzászólásomat. Engedjék meg, hogy erről a helyről mondjak köszönetet valamennyi bírótársamnak az elmúlt évben, az elmúlt években és mostanáig, feszültségektől nem mentes időszakban folytatott, sokszor nagyo n nehéz körülmények között, sokszor nagyon nehéz infrastrukturális körülmények között végzett, én úgy gondolom, áldozatos munkájukért, amely azt jelenti, hogy a bírói kar túlnyomó többsége nem
