Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SOLT PÁL, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, a napirendi pont előadója: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SOLT PÁL, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, a napirendi pont előadója:
23 Tehát a bírói munka nemcsak mennyiségé ben, hanem tartalmában is elnehezedett, és most jutunk el egy olyan helyzetbe, amelyet ez a beszámoló bemutat, érzékeltetvén azt, hogy 1998ra elértünk odáig, hogy a bírói kar az adott évben érkező ügymennyiségnek megfelelő mennyiségű ügyet ma már elintéz. Sőt, ha kis reménysugárként is, de mégis jelzem, hogy 1998ban a bíróság, a helyi bíróságok - amelyek a bírósági ügyek nagyon nagy részét bírálják el elsőfokon, sőt, az ügyek majdnem háromnegyed részében végső fokon is, mert fellebbezés nem születik az üg yekben - 45 százalékkal csökkenteni tudták az előttük folyamatban levő ügyeket. Ez a tendencia 1999ben folytatódott, és az első félév adatai arra mutatnak, hogy további 5 százalék csökkenés van. (16.10) Úgy gondolom, hogy ez nem nagyon nagy, de ha újra e szükbe villantják azt a számot, amit elmondtam, hogy ezt 1 millió 300 ezer ügyre kell vetíteni, akkor már minden egyes százalékpontnak van jelentősége, annak ellenére, hogy mi a bírói tevékenységet sosem mutatókkal, sosem százalékokkal mérjük. Nagyon nagy különbséget kell tenni a bíró tevékenysége és a bíróság mint egy szervezet tevékenysége között. A bíró tevékenységére az a függetlenség jellemző, amelyet itt határozottan és nyomatékosan jeleznem kell, hogy tudniillik, sem a beszámolási időszakban, sem kor ábban nyoma nem volt politikai befolyásolásnak, még a kísérletének sem. A magyar bíróságok tehát ebben az értelemben is teljesen függetlenül döntenek és járnak el. Ez egy nagyon nagy vívmány. Ugyanakkor a bíróság igazgatása tekintetében nekünk olyan új uta kat kellett keresnünk, amelyek a bírói függetlenség sérelme nélkül arra adnak lehetőséget, hogy a bírósági vezetők az igazgatási tevékenységük során igényesek lehessenek a bírókkal szemben. A bírói függetlenség a mi felfogásunk szerint - és ezt a bírói kar nagymértékben osztja - soha nem jelenti azt, hogy a bíró dönthetné el, hogy mennyit akar dolgozni. A bíró függetlensége az ítélkezésre vonatkozik, és az igazságügyi reform keretében meghozott törvény világosan ki is mondja, hogy az ítélkezésben független bíró szolgálatot teljesít az igazságszolgáltatásban. Ezt a szolgálatot mi nagyon komolyan vesszük. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hónapokban többször esett szó arról, hogy az Európai Unióba való belépésünk folyamatában hogyan értékel minket a befogadó kö zeg, amely évről évre a bizottság országjelentésében, illetőleg évről évre aktualizált jelentésében ölt testet. Szeretném megmondani, hogy a bizottság most előttünk lévő legújabb országjelentésében, amely körülbelül ugyanarra az időszakra vonatkozik, kicsi t tovább megy, mint az én beszámolóm, több ízben is szó van az igazságszolgáltatás helyzetéről. Az első egy általános megállapítás, amelyet idézek: "Az igazságszolgáltatás megfelelően, de túlterheltsége miatt lassan működik." Ez a megállapítás természetese n nem egy szenzációs újdonság, ezt mi érezzük magunk is. Mit jelent a "megfelelően"? A "megfelelően" azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás, a bíróságok olyan alrendszert képeznek a társadalomban, amely zökkenőmentesen, intézményi szempontból funkcionáli san működik. Azt gondolom, hogy ez nagymértékben azon is múlik, hogy a bíróságok igazgatására rendelt Országos Igazságszolgáltatási Tanács át tudta venni, föl tudott nőni eme új feladatához, hogy a bíróságok igazgatása tekintetében teljes mértékben eleget tegyen a törvényben kapott igen széles hatáskörének; azt jelenti, hogy megfelelően működik, funkcionálisan működik, normálisan működik. Ezért szeretnék erről a helyről is visszautasítani minden olyan feltételezést, amely az igazságszolgáltatás válságára, ö sszeomlására és egyéb hangzatos, de tényekkel alá nem támasztható megállapításokra irányul. A mondat második fele is fontos számunkra, az tehát, hogy "túlterheltsége miatt lassan". Kérdezem tehát: egy lassú igazságszolgáltatási működésről vane szó? Azt go ndolom, a válasz akkor korrekt, ha azt mondom, igen és nem. Igen, mert az ügyek 2025 százaléka - bizonyos tekintetben, bizonyos ügyterületeken talán még ennél is nagyobb százaléka - bizony egy évnél később fejeződik be, az ügyeknek egy bizonyos része pedi g még ennél is tovább tart. A tavalyi évben a
