Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
212 ellenzék akkor is úgy tett és most is úgy tesz, mintha egy jel entéktelen és semmitmondó törvényjavaslat feküdne a tisztelt Ház előtt, mégis minden erejét latba vetve kísérletet tesz a javaslat megtorpedózására. Ez a színjáték még azzal a szereppel is bonyolódik, hogy leplezik az érdekelt orvostársadalom előtt a szüks éges reformokat akadályozó törekvéseiket, és egy kormánypártot hibáztatnak a törvényjavaslat hatálybalépésének az elmaradása miatt. Kérdés előttem, hogy őszintén meg lehete ismételni mindazokat a törvényjavaslatot ellenző állításokat a mostani általános v itában, amelyeket azóta rejtőzködő magatartásukkal is megcáfoltak az ellenkező véleményen állók. Nos, ha úgy ismétlődnek meg az ellenérvek, mintha mi sem történt volna azóta, akkor ez a rövidke törvényjavaslat, ahogy hozzászólásom elején jeleztem, mintasze rűen hozza felszínre beteg közéletünk mély etikai válságát is. Kezdetben az ellenérvek csak azt hangsúlyozták, hogy a törvényjavaslatnak nincs jelentősége; foglalkozni sem nagyon kellene vele, annyira jelentéktelen. Ehhez képest több órán keresztül meggáto lta az ellenzék ügyrendi és kétperces felszólalásokkal a decemberi általános vita megkezdését, és a részletes vitát is általános jellegű kérdésfeltevésekbe fullasztotta. Miért váltott ki ez a - idézőjelbe téve - "semmilyen" törvény, ez a hevenyészett valam i, ez az alibitervezet, ahogy exminiszterek ezt minősítették, ekkora ellenállást, hiszen más esetekben a lényeges következmény nélküli törvények elfogadását szinte semmilyen vita nem szokta kísérni? Nyilván már az ilyen minősítések pillanatában sem gondolt ák komolyan véleményüket ezek a felszólalók - de akkor miért nem fedték fel valódi ellenkezésük okát? Ez a rejtőzködő magatartás rányomta bélyegét mind a parlamenti vitára, mind a törvény elutasítását követő eseményekre. Az okok ötven év óta változatlanok: ugyanazon középosztályellenes, tulajdonellenes ideológia jegyében ellenzik ma is sokan az orvosok praxisjogát, mint ahogyan ellenezték például a gazdák földhöz juttatását. Ilyen véleményeket, ilyen nézeteket ma már nem illik hangoztatni, ezért is volt eg y árnyékbokszolás a valódi kifogásokat elhallgató érvek sokasága, az előző parlamenti vita. Egy további, gyakran felhozott ellenérv az volt, hogy még nincs kellően megvitatva ez a javaslat. A társadalmi vitát mellőzve, a decemberi törvényhozási dömpingben akarja kierőszakolni, úgymond, a kormány az elfogadását. Azóta kiderült, hogy az orvosi kamara szervezésében ennek a törvényjavaslatnak a tartalmáról már egy év óta szakmai, képviselői előzetes tárgyalásokat folytattak a parlamenti pártok. Egy év társadalm i vita, több ülésre kiterjedő parlamenti vita után mondhatjuke őszintén, hogy kiérleletlen ez a javaslat? Most nincs év végi törvényhozási dömping - nos, akkor mi szól az időszerűség ellen? Mi lehet ennek az időhúzásnak a célja? Tisztelt Országgyűlés! A s zéles körű reformok bevezetése nyilvánvalóan érintené az önkormányzati vagyont, ami viszont kétharmados képviselői támogatottságot igényelne. Erre most nincs semmilyen reális esély, mivel a mai ellenzék többsége láthatóan ragaszkodik a csődöt mondott egész ségügyi rendszer fenntartásához. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Meg kellene ismerni a rendszert!) Megjegyzendő, hogy míg az önkormányzatok az évtized elején az egészségügyi ellátási kötelezettséggel együtt ingyen kapták meg az ehhez szükséges épületeket és eszközöket, ma úgy tűnik, hogy ellenzéki képviselők inkább a kötelezettségek vagyon nélküli leépítésén fáradoznak. A mai helyzet érdemleges megváltoztatásához - be kell látni - a kormány nem rendelkezik a kellő parlamenti többséggel. Ezen a ponton látni k ell azt is, hogy ez a törvény szükséges, de messze nem elégséges lépés. A helyi önkormányzatok még továbbra is számos olyan eszközzel rendelkeznek, amelyek révén megnehezíthetik az alapellátásban dolgozó orvosok helyzetét. Az európai gyakorlat teljes érték ű átvétele érdekében módosítani kellene az önkormányzatokról szóló kétharmados törvényt, amire most nincs esély. Az elkövetkezendő években magának az orvostársadalomnak is keményen harcolnia kell majd annak érdekében, hogy a belátható időhorizonton belül n álunk is megvalósulhasson az eurokonform gyakorlat. Sok kritika érte a törvényjavaslat tömörségét. Az előterjesztő miniszter úr hiába hangsúlyozta, hogy ez a törvényjavaslat csak egy szükséges kezdő lépés, hiszen az egészségügy területén lehetetlen
