Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 21 (112. szám) - Dr. Pető Iván (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - "Magánügy-e a Nemzeti Színház építése?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
107 pártalapszervezet döntse el, hanem önmagában az a szervezet, amely az adott köztisz tviselő kinevezésében konkrétan érintett. Köszönöm, és lehet, hogy élni fogok az interpelláció lehetőségével. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Viszontválasz illeti meg a miniszterelnök urat. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Tisztelt Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amennyiben ön azt a választ szerette volna kapni, amit itt mintegy helyettem is elmondott, akkor kérem, tekintse úgy, hogy én ezt a választ adtam. Ugyanis én azzal, amit ön elmondott, teljes egészében egyetértek, szerintem is s zükség van ilyen köztisztviselői karra. Ennek kialakítása érdekében még sokat kell dolgozni, és a jövőben számítok arra, hogy az ilyen irányú előterjesztéseket majd az ellenzék is támogatja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Dr. Pető Iván (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - "Magánügye a Nemzeti Színház építése?" címmel ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Dr. Pető Iván, az SZDSZ képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: "Magánügye a Nemzeti Szí nház építése?" címmel. Tessék, képviselő úr! DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Feltehetően egyetértünk abban, hogy a demokratikus normák betartása sokszor bonyolultabb eljárást igényel, mintha nem lennének demokrati kus szokásaink, szabályaink, az alkotmány és a törvények nem írnák elő, hogy milyen módon kell különböző ügyekben eljárni. Tudjuk és feltehetően ebben is egyetértünk, hogy a többpártrendszer, a választások, a pályázatok, a közbeszerzési szabályzatok sokszo r rendkívül bonyolult, ahogy a köznyelv mondja, macerás eljárást igényelnek. Feltehetően abban is egyetértünk, hogy a Nemzeti Színház ügye több, mint egy épület ügye, jóval több, mint egy épület ügye, több is, mint a magyar kultúra talán legjelentősebb ber uházása az elmúlt évtizedben és az ezredforduló időszakában. A Nemzeti Színház nemcsak a fővárosnak lesz fontos szimbóluma, hanem az egész ország kultúrájának, sőt az ezredfordulónak is szimbóluma lesz. Éppen ezért merül fel a kérdés, hogy a Nemzeti Színhá z körüli eljárás vajon megfelele azoknak a demokratikus normáknak, amelyekre mindannyian fölesküdtünk. Tudjuk, hogy a Nemzeti Színház előző pályázatát, az Erzsébet térre tervezett épületet a szokásoknak megfelelően nyílt pályázaton írták ki. Azt is tudjuk , hogy több mint 70 munka érkezett a nyílt pályázatra, és azt is tudjuk, hogy egy pártatlannak ítélt zsűri választotta ki az Erzsébet térre szánt épületet. Azt is tudjuk - és feltehetően ebben sincs közöttünk véleménykülönbség , hogy egy épület megtervezé se, egy épület elfogadása ízlés kérdése: van, akinek tetszik egy fontos épület, van, akinek nem. Éppen ezért szokás általában nyílt pályázatokon, általánosan elfogadott zsűri által zsűriztetett, véleményeztetett módon elfogadni a jelentősebb (Az elnök a cs engő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) közberuházásokat. Kérdezem ezért a miniszterelnök úrtól, hogy mi a véleménye a Nemzeti Színházzal kapcsolatos eljárásról. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : A miniszterelnök úr vál aszol.
