Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
11 Azt javaslom tehát Világosi Gábor úrnak, hogy ne igyon előre a medve bőrére, legyen türelme kivárni a végkifejletet. Remélhetőleg - ez mindannyiunk érdeke - ez minél hamarabb pontot tesz az ügy végére. Így, advent felé pedig kötelességem, hogy némi békességes hangot üssek meg, még ha erre különösebb okom nem is lenne, és azt kívánom Világosi Gábor úrnak és az SZDSZnek, hogy adjon nekik az Isten nagyon sok erőt, egészséget, kitartást, hosszú életet, hogy ha éppen nem a parlamentben, akkor parlamenten kívüli ellenzéki pártként (Taps a Fidesz soraiban.), még nagyon hosszú időn keresztül tudják rágalmazni a Fidesz kormányát! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata Fórum. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A tanyán élők érdekében szer etnék szólni. Jól tudom, hogy ez nem olyan izgalmas kérdés, mint az előbbi szócsata, azonban nemcsak én vagyok elfogult e témakörben, aki tanyán tanított, és jól ismerem az itt élők életkörülményeit, de nagyon sok képviselőtársam, aki egyéni képviselőként nap mint nap találkozik az itt élők gondjaival. Többen vannak, mint a munkanélküliek és hajléktalanok, többen vannak, mint az etnikai kisebbséghez tartozók, többen élnek itt a tanyán, mint ahányan élveznék egy új földalatti előnyeit a fővá rosban. Mégis, a többi lobbihoz viszonyítva szinte semmilyen érdekérvényesítő lehetőségük nincs, és hiába látványosan hátrányosak a tanyán élők életkörülményei, jajszavuk többsége pusztába kiáltott szó. (Zaj.) Amióta a Rákosi- és Kádárkorszak politikusai elhatározták a tanyák szétverését, elsorvasztását, azóta csak a jelenlegi kormányprogram, a vidék fejlesztéséért felelős tárca kísérli meg tudatosan vállalt állami területfejlesztő politikával rehabilitálni a tanyán élőket, a korábban rájuk mért megpróbál tatásokért. A fejlett országok farmgazdaságai, amelyek a magyar tanyák külhoni megfelelői, létükkel és mai fejlettségükkel bebizonyították, hogy a tanya igenis életképes, és csak a régi gazdaellenes, voluntarista és politikai indíttatású döntések máig tart ó következményei teremtenek olyan látszatot, mintha idejétmúlt települési formák lennének. A tanya egy olyan találkozási pont az emberi tudás és szorgalom, illetve a természet erői között, amely találkozás során a természet meghálálja, hogy az ember közvet len, napi kapcsolatban áll a földdel, növénnyel, állattal. Az itt élők nem uzsorázzák ki a termőföldet, ők megőrzik a föld egészségét az utódok számára; nem pusztítják ki vegyszerekkel az állatvilágot, hisz maguk is méhészkednek, baromfit és nyulakat tarta nak, monokultúrával nem veszélyeztetik a természet egyensúlyát, évszázados tapasztalatokat hasznosítanak, és a tanyát szegélyező kertekben egyre több helyen tért hódít a korszerű biogazdálkodás is. Szűkebb hazámban, BácsKiskun megyében hagyományosan magas a tanyákon élők, hivatalosan megfogalmazva: a külterületen élők aránya. 1995ben a népesség 13 százaléka élt magányos tanyán vagy bokortanyákon, elszórtan a faluközpontok körül. Vannak olyan községek, például Fülöpjakab, ahol a lakónépesség többsége tanyá kon él; sok községben: Orgoványon, Bugacon, Ágasegyházán vagy Nyárlőrincen a megyei átlagnál lényegesen magasabb arányú, mintegy 30 százalékos a tanyákon élő lakosok hányada. Évről évre felvetődik a kérdés, hogy miért nincs a külterületen élőknek hivatalos an is elismert érdekképviselete, akár a helyi önkormányzatnál, akár a megyénél vagy az országos szinteken. A kisebbségek helyi önkormányzataik révén például hivatalosan is részt vesznek az önkormányzatok
