Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 9 (85. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egye törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz):
901 130 ezer forintos adókedvezményi felső határ megtartását jelentené. Az egységes kedvezményi m értéket az indokolja, hogy a felsorolt megtakarítások mindegyike az öngondoskodást szolgálja. A mérték változása az önkéntes kölcsönös egészségpénztári és önsegélyező pénztári befizetések esetén emelkedést, a nyugdíjpénztári befizetés esetén csökkenést jel ent. A mérték csökkentésének az az indoka, hogy a legmagasabb adókulcs - 40 százalék - alacsonyabb a kedvezmény 1999ben még érvényesülő 50 százalékos mértékénél. Ez azt eredményezte, hogy a központi költségvetés támogatást nyújtott e megtakarításokhoz még a legmagasabb adókulccsal adózók számára is. Minden magánszemélyre kiterjedő támogatás az intézményrendszer kiépítésének időszakában indokolt volt, de ma már szükségtelen. Az adókedvezmény tehát alacsonyabb mérték mellett is ösztönzést jelent a megtakarít ások növelésére, mivel a magánszemélyeknek ugyanakkora adóelőnyért többet kell a kiegészítő nyugdíjpénztárakba befizetniük. A módosítás szerint nem számít bevételnek - vagyis adómentes jövedelem - a munkáltatói tagdíjfizetés. Ennek összege a minimálbér 115 százalékáig terjedhet. Így a 2000. évtől ez után az adókedvezmény már értelmetlen lenne. A magánnyugdíjpénztári tagdíj kiegészítéseként a tagdíjalap 10 százalékáig terjedően a befizetett összeg utáni adókedvezmény a jelenlegi 50 százalékról 30 százalékra csökken, hasonlóan az önkéntes nyugdíjpénztári befizetésekhez. Néhány szót hadd mondjak az adminisztrációs terhek csökkentéséről. Fontos szempont az adóztatás egyszerűsítése, amelyhez hozzátartozik az adóbevallásra kötelezettek számának csökkentése. Ezt c élozzák a törvény következő tervezett változásai: a vagyonátruházásból származó bevételt csak akkor
