Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 8 (107. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KÖRÖMI ATTILA (Fidesz):
8495 Én azt gondolom - többen utaltak erre , hogy az önkéntes kamarai tagság mellett mindenképpen az szól, hogy biztosít egy szerves fejlődést. Szerintem társadalompolitikai okai vannak, és a folyamatos ellenőrizetlenség az oka annak, hogy a kötelező kamarai tagságon alapuló rendszer ide jutott, ahova jutott. Tehát egy szerves fejlődés tudja ezt a helyzetet javítani, ez pedig csak az önkéntes tagságon alapulhat. Jóllehet főként az SZDSZes képviselők próbálták megfogalmazni, és visszafele fordítani a mi érvelésünket, én hadd mondjam e l, hogy a ki fogja majd képviselni a vállalkozók érdekeit című kérdésre az a válasz, hogy az önkéntes tagságon szerveződött kamara vezetése. Mert ha nem képviseli, akkor nyilvánvalóan a szabad kibejárás miatt ki fognak lépni azok a tagok, akik nem érzik e zt a fajta elhivatottságot. A kötelező tagság nyilvánvalóan odaragasztja a vállalkozókat a kamarai vezetőkhöz, és ettől kezdve nincs valóságos érdekképviselet. A másik ilyen dolog, ami egy kicsit képzavaró volt, sőt, annál veszélyesebb volt, ezt Göndör Ist ván mondta, hogy kötelező a tbjárulék fizetése, és lám, mégis működik a rendszer. Én azért nem tartom helyesnek, hogy ha egy szolidaritás elve alapján is működő rendszert összehasonlítunk a piacgazdaság működése során dolgozó egyik szervezettel, mondjuk a kamarával, a társadalombiztosítási járulékok kötelező befizetése mögött van egy társadalmi szolidaritási elv. Azt hiszem, ez megkérdőjelezhetetlen. Ezt szembeállítani a kötelező tagdíjjal, és ezzel indokolni, hogy kötelezővé lehet tenni, és lám, ott sem o koz károkat, meglehetősen alkalmas a zavarkeltésre. (Göndör István: Nem erről beszéltünk!) (14.40) A kötelező társadalombiztosítási járulék szolidaritási elv, a kötelező kamarai tagság egyféle működési modell. Nem jött be, ezért kell önkéntessé tenni. (G öndör István: Nem erről
