Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 8 (107. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
8394 Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, feltűnte önöknek, hogy van itt egy elképesztő logikai bukfenc és ellentmondás mindabban, amiket hallottunk Sümeghy képviselő úrtól vagy Babák képviselő úrtól. Egyrészről mind a ketten kijelentik, hogy vállalkozók széles tömegeivel konzultáltak, és ezen széles tömegű vállalkozók között egyetlenegy nem akadt, aki szerette volna a kamarát, aki ne a kötelező tagság megszüntetése mellett voksolt volna. Ez az egyik állítás. A másik állítás ugyanakkor az, hogy ő természetesen - mármint főleg Sümeghy képviselő úr - nem kívánja megszüntetni a kamarát, mert a kamarára persze szükség van, fontos feladatok at lát el, csak nem így, csak nem kötelező jelleggel, másként van szükség rá. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez a két állítás egyidejűleg igaz, akkor kérdezem, hogy mitől maradnának talpon a kamarák? Ha a vállalkozóknak biztosítjuk az önkéntes tagság, tehát az önkéntes regisztráció és az önkéntes tagdíjfizetés lehetőségét, akkor mitől lehetne vizionálni egy olyan jövőképet, hogy emellett azonban a kamarák azért talpon maradnak, emellett azért a kamarák működőképesek maradnak, be fogják tudni tölteni az eddig betöltött feladatukat? Ki gondolhatja komolyan, ha egyrészt arra hivatkozunk, hogy azért kell a kötelező tagságot megszüntetni, mert a vállalkozók mind futni akarnak a kamaráktól, akkor azután, hogy ezt lehetővé tettük, a vállalkozók azért önként bentmara dnának és a kamara tovább működhetne? Totális logikai ellentmondás, vallják be, hogy a kettő egyidejűleg nem lehet igaz. Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tóth Imre úrnak, a Füg getlen Kisgazdapárt képviselőjének.
