Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 8 (107. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz):
8385 (A képviselő mikrofonja zúg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Az elhangzottakra szeretnék annyiban reflektálni... ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Képviselő úr, egy kis türelmet kérek! Valaki kapcsolja ki a telefonját, amely ott van, mondjuk, a képviselő úr mögötti vagy az előtte lévő telefont! DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm. Szeretnék reflektálni néhány olyan dologra, amely azért mindenképpen megéri a figyelmet, hiszen itt elhangzott az, hogy a vállalkozók nem is anny ira a kötelező tagság, mint inkább a tagdíjfizetés ellen lázadnak, és még sok minden egyebet is elmondtak. El szeretném mondani azt, hogy annak idején a vállalkozók várakozással - voltak, akik optimista, és voltak, akik pesszimista várakozással - fogadták a kamarai rendszer kialakulását, felállását, aztán egykét év után, már tapasztalatok birtokában és bizonyos tapasztalatok hiányában kezdett kialakulni egy olyan közvélekedés a vállalkozói körökben, hogy gyakorlatilag a tagdíjfizetés az egyetlen kapcsolat a kamarai tagok és a kamarák között. (11.20) Sőt, voltak, akik azt mondták, hogy a tagdíjukért, amelyet kötelezően be kell fizetni, egy újságnál egyebet nem kapnak. Tehát a vállalkozói társadalom egészen máshogy éli meg ezt a kérdé st, mint az sokan vélik. Elhangzott az, hogy mindenki ellenzi a kötelező tagdíjat. Biztos, hogy azért mindenki nem; valaki nem nyilvánít véleményt. De az biztos, hogy én egyetlen emberrel sem találkoztam, aki amellett állt volna ki, hogy kötelező legyen a tagság, ezt oktrojálásnak tartják az emberek, vagy legyen kötelező a tagdíj. Természetesen fizetni nem szívesen fizet senki, még akkor se, ha esetleg emiatt nem kap semmit, nem kap
