Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 8 (107. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
8374 Én úgy gondolom, ha mi p olitikusok vagyunk, és valamit képviselünk, akkor ez el kell hogy gondolkoztasson minket, és el kell jutnunk arra a következtetésre, hogy bizony, a magyar vállalkozói társadalom és a kamarai mai rendszer között oly nagy az ellentét és oly nagy a bizalomves ztés, hogy ez a jelenlegi formában nem oldható föl. Ezért nyilvánvalóan más megoldást kell találni, és ezért át kell tekinteni az egész kamarai rendszert atól a zig. Utaltam a vezérszónoki beszédemben arra, hogy 1994ben, amikor a XVI. kamarai törvényt m egalkották, nem volt a kormánynak más lehetősége, mint hogy kötelező kamarai tagságot vezessen be. Hiszen a magyar gazdaság akkor romjaiban volt, csődeljárások, felszámolási eljárások hulláma söpört az országon keresztül. Nyilvánvaló, hogy ekkor önkéntes t agságról beszélni és úgy alakítani kamarát naivitás lett volna. Azonban a '9497es mulasztás, amelyet az előző kormány elkövetett a kamarák igazi jogkörének a feltöltésével, azt eredményezte, hogy gyakorlatilag a magyar vállalkozó a kamarai tagdíjat és a kötelezőséget mint kötelező adót élte meg, hogy a kamarai szolgáltatások - amelyeket egyébként Göndör képviselőtársam kiválóan ecsetel, és T. Asztalos Ildikó is ezt fejtegette beszédében, hogy igen szélesek ezek a kamarai szolgáltatások - egyre nagyobb kör t fognak át. (11.00) Igen, csak ki veszi őket igénybe? Itt kezdődik a probléma. Hisz ezt a szélesedő kamarai szolgáltatást, amire rengeteg pénzt költenek, ezt elismerem, a hasznossága megkérdőjelezhető, egy hihetetlenül szűk réteg veszi csak igénybe. Tiszt elt Képviselőtársaim! Akkor nagyon elgondolkoztató, hogy egy adóként viselkedő és az egész magyar társadalmat érintő, mármint vállalkozói társadalmat érintő rendszerhez hozzá
