Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - Az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
8263 309 igen szavazattal valamennyi parlamenti párt megszavazta, hogy hatályba lépjen ez a törvény. Akkor abban a nagy örömteli pillanatban és azt követően én egyből arról kezdtem beszélni, hogy ez az első lépés volt, hogy ezt követően kell majd lépésről lépésre, évről évre harcolni azokért a forrásokért, amelyek mentén valóságossá lehet tenni a törvényt. Egy ilyen nagyon fontos, lényeges része ennek a törvénynek a 22. és 23. §ban a fogyatékostámogatás ígérete. Azok a képviselőtársaim, akik az előző ciklusban is képviselők voltak, tudják, hogy milyen viták és milyen kompromisszumok árán jutottunk el oda, hogy ez a két paragrafus, a 22. és a 23. § rögzítette ennek a fogyatékostámogat ásnak az ígéretét, és rögzítette a mértékét a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80 százalékában kifejezve. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a törvényt csináltunk, akkor is tudtuk, hogy túl széles körnek ezt a támogatást nem tudjuk biztosítani. Ezért foga lmazott úgy a törvény, hogy a súlyos fogyatékkal élők köre kapja majd ezt a támogatást, és nyitva maradt a kérdés, hogy kik is számítanak súlyos fogyatékkal élőknek. Volt eredetileg a törvénynek egy melléklete, amely megfogalmazta, hogy kik a súlyos fogyat ékosok, de mert abban az alkufolyamatban kimaradt a törvényből, most ennek a törvénynek a keretében kaptuk kézhez ennek a kormánynak az értelmezését és javaslatát. Ez a javaslat pedig az én olvasatomban radikálisan szűkíti le azt a kört, amelynek ezt a 80 százalékos támogatási mértéket valóban oda tudja adni. Azért mondom ezt, mert ez a törvény úgy van megcsinálva, hogy azok kapják csak a 80 százalékos mértéket, ahol a súlyos fogyaték nem önmagában, hanem halmozottan jelentkezik. Tehát nem elég, hogy valaki százszázalékos látássérült, teljesen vak, csak akkor kapja ezt a
