Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
8142 (19.50) A 17. ponttal, amely a 2. § (2) bekezdésének módosít ásával foglalkozik, a MIÉP egyetért. Lényeges, hogy a praxisjog birtokosa helyettesíthető legyen szabadság, szülés vagy hosszabb betegség stb. esetén, és egyben az is lényeges, hogy a praxisjoggal rendelkező orvos tartósan is végezhessen helyettesítést. Ne legyen kötelező az állandó praxisvitel; hogy ha valaki nem akarja folyamatosan lekötni magát, akkor a lehetséges helyettesítésekben vehessen részt. Utoljára e paragrafus keretében szeretnék az iménti vitára is visszatérni, amely egy korábbi javaslatunkkal összefügg. Meggyőződésem, hogy itt változatlanul zavarok vannak a definíció körül, mert ahogy a 11. pontban Béki Gabriella, valamint társai a 2. pontban azt mondják, hogy a működtetési jog átadásának pénzügyi feltételeit kormányrendelet állapítja meg, ugy anúgy a 19. pont arról szól, hogy a működtetési jog átruházható és örökölhető vagyoni értékű jog. Véleményünk szerint a praxisjog személyre szóló engedély, nem ruházható át és nem örökölhető. Ha jól emlékszem, ezt erősítette meg az imént Csáky képviselőtár sam is. A praxis, az orvosi munka tárgyi feltételrendszere, a rendelő, a váró, a mellékhelyiségek és ezek felszerelése, valamint a kártyaszámmal meghatározott betegek köre, azaz vagyon plusz funkció mint magántulajdon eladható, bérbe adható és örökölhető. Véleményünk szerint ez a módosító javaslat, tehát az idézett 19. pont tükrözi igazán a fogalmak folyamatos keveredését, ezért ismét javaslom, amit a hatpárti egyeztetés alkalmával is elmondtam, hogy foglalkozzék akár egy külön függelék azzal, hogy ezeket a szakkifejezéseket magyarul és alkalmasint idegen nyelven, szaknyelven pontosítja és egymással ütközteti, mert különben állandó félreértésekre ad okot.
