Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - A Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
7950 célokról. Minden társadalomnak szüksége van követhető mintákra, ideálokra, olyan teljesítményprodukáló emberekre, az ő példamutatásukra, ami egy nemzet előre menetelét, fejlődését, életben maradását garantálhatja. Egyébként ebben a világban, a mai világban ez a fajta teljesítmény elsikkadna, és én ezért örülök nagyon, hogy most az ezredforduló kapcsán erről a törvényjavaslatról szó van. Ahogy előttem többen meg tették, én is összekapcsolnám a korona ügyével is, hiszen holnap tárgyaljuk a koronáról szóló törvénytervezetet. Mind a kettő olyan, amire mondhatjuk, hogy nincs praktikus oka, és az embereket nem érdekli, végezhetünk közvéleménykutatásokat, és bebizonyít hatjuk, hogy bizony, az embereket az érdekli, hogy mi van a zsebükben. De azért egy nemzet jövője, továbbélése szempontjából ezek legalább olyan fontos kérdések - különösen így az ezredforduló táján , mint az, hogy mennyi és mi van a zsebünkben és mi lesz holnap. A Kossuthdíjról és a Széchenyidíjról, mint azt itt többen elmondták előttem, 1948ban a '48as szabadságharc 100. évfordulójára alapították, és nagyon jól tették, hogy így tették, hogy így döntöttek, az akkori Országgyűlés így döntött, hogy ezt a díjat, ezt a kitüntetést, a Kossuth- és a Széchenyidíjat megalapította. Nem lehet minket azzal vádolni, nem lehet a mostani koalíciót azzal vádolni, hogy kizár és kirekeszt, hiszen ha ezt tenné, akkor elutasítaná ezt a díjat, hiszen ennek a díjnak az el őtörténetében, az előéletében voltak olyan időszakok, amikor nem pontosan a megfogalmazott célok érdekében használták fel. Csak megemlítem, és nem akarom a teljesítmény nagyságát csökkenteni, de nem biztos, hogy felhőtlenül boldogok voltak azok a kiemelked ő akadémikusok, tudósok és művészek, akik ezt megkapták, amikor arról értesültek, hogy gyári dolgozóknak, esztergályosoknak, marósoknak is adtak ilyen díjat, a kettő nem összemérhető. Mind a kettőnek megvan
