Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - A Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
7946 Ráadásul - talán a laikusok ezt k evésbé tudják - a köztársasági elnök nem maga választja ki a kitüntetendőket, és eddig sem ő választotta ki, hanem a miniszterelnök javaslatára, mindig a miniszterelnök javaslatának figyelembevétel, annak módosítása nélkül szokta átadni a Kossuth- és Széch enyidíjat. Tehát gyakorlatilag formális a köztársasági elnök adományozó szerepe, de úgy látszik, most arra van szüksége a miniszterelnöknek - aki talán meggyengült önbizalmában, talán más oka van , hogy ő maga is osztogathasson kitüntetést a köztársasági elnök nélkül. Hozzá kellene még mindehhez tenni természetesen mindazt, amit itt a kollegáim előttem elmondtak a Corvinrendszerről, tehát a dolognak az ideológiai részét. Mint említettem, a szimbolikus részei egy kitüntetésnek természetesen rendkívül font osak, hiszen maga a kitüntetési rendszer is szimbolikus ügy, maga a kitüntetés egy szimbólum. (11.50) Aki visszahozza a Corvinrendszert, függetlenül attól, hogy teljesen indokolatlan ennek az új kitüntetésnek az alapítása, tudnia kell, hogy a Horthykorsz akban létezett - igaz, hogy mindössze 13 évig létezett - kitüntetési rendszert hoz vissza. Tudnia kell, ha valóban nem tulajdonít annak jelentőséget, hogy Horthykorszakbeli kitüntetés legyen, akkor valóban - ahogy itt valamelyik képviselőtársam említette - elnevezhetnék másként is, hogy ne legyen semmiféle ideológiai áthallás ebben az ügyben. Tegyük még hozzá a Corvinrendhez, hogy azt mondja a Kossuth- és Széchenyidíj eddigi jelvényeinek megszüntetése kapcsán - amire majd visszatérek - a törvényjavaslat, hogy ezek a kitüntetések egy letűnt, történelmileg meghaladott ízlésvilágot idéznek. Az egész törvényjavaslat tele van természetesen letűnt, történelmileg meghaladott ízlésvilág felidézésével. Ki gondolná
