Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 1 (104. szám) - Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével aláírt "Békepartnerség" program keretdokumentumának törvénybe iktatásáról és annak a Magyar Köztársaság által történő végrehajtásáról szóló 1995. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes... - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
7545 Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót SzentIványi István képviselő úrnak, SZDSZ. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Gondolkodtam azon, hogy felszólaljake a mai vitában, mert nem tu dom, hogy ebben az új helyzetben vane értelme ezt a vitát folytatni. Ha jól értelmezem a most kialakulni látszó megállapodást, akkor ez a vita a semmibe fog futni. Nem lesz zárószavazás, elmondjuk a véleményünket, sok mindenről beszélhetünk, csak éppen a dolognak nem kerül pont a végére. Márpedig mindannyian azt szeretnénk, ha pont kerülne az ügy végére, méghozzá megnyugtató módon, úgy, hogy abban kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaink egyaránt egyet tudjanak érteni. Persze lehetne itt beszélni a béke partnerség jelentőségéről, lehetne hosszan méltatni, milyen fontos szerepet játszott Magyarország NATOcsatlakozásában, lehetne arról beszélni, hogy a NATOtagságból milyen felelősség, milyen kötelességek származnak, ezekből hogyan következik az, hogy igaz ítsuk hozzá a szabályozásunkat - beleértve az engedélyezési szabályokat - a NATOországok többségének gyakorlatához. Mindezeket el lehetne mondani, és el is mondtam volna akkor, ha úgy érezném, hogy a vitának ebben a formában van értelme. Felkészültem, fel mutathatom, hogy vannak háttéranyagaim, de ettől most megkímélem képviselőtársaimat. Egyetlenegy dolog miatt kértem szót. Méghozzá azért, mert szeretném szorgalmazni - s erre talán most mintha remény lenne, ezt olvasom ki Simicskó képviselőtársam és Lányi elnök úr szavaiból is , hogy végre térjünk vissza a megállapodásos kerethez. Itt elindult egy alkotmányozási folyamat, az a közismert körülmények között elakadt, ne vitassuk, ne firtassuk, hogy kinek milyen felelőssége van ebben az ügyben, hiszen az