Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 1 (104. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
7477 is. Nem adhatják el az egészségügyi intézményeiket, hiszen azok a forgalomképtelen törzs vagyon részét képezik és ellátási kötelezettséggel terhelt bizonyos fokig. (15.00) Én is nagyon furcsának tartanám azt, hogy ezért az ellátási kötelezettségért vagy annak a jogáért fizetnie kelljen az orvosoknak, amikor ugyanakkor az önkormányzati törvényb en benne van, hogy neki biztosítania kell az ellátási kötelezettséget a mostani törvénykezés szerint. Nagyon furcsán nézne ki az, ha a "gyere, fizess azért, hogy dolgozhassál!" elvet hirdetnénk. Ez tényleg egy nóvum, de más szakmát illetően is nagyon érdek es lenne, mert akkor más szakma kapcsán is fel lehetne ezt vetni. De nem hiszem, hogy itt erről van szó. Tisztelt Ház! Idősebb képviselőtársaink talán még emlékeznek arra az időre, amikor úgy ötven évvel ezelőtt a háziorvosi hivatás még szellemi szabadfogl alkozás volt. A doktor bácsi többnyire saját lakásában vagy az azzal egybeépült rendelőben látta el az egész családot. Nemcsak orvos volt, hanem a család bizalmasa, akihez a gyerekneveléstől a házassági konfliktusokig minden kérdésben bizalommal fordulhatt unk. Megbecsült és tisztelt polgára volt a társadalomnak, aki ennek megfelelő jövedelemmel és életmóddal bírt. Betegei nagy része biztosított volt, ezért az orvosi számlát az akkori biztosítók: OTI, MABI, OTBA és a többiek fizették a beteg helyett. Ha nyug díjba vonult, biztos és őt megbecsülő klientúráját, a praxist fiatalabb kollegája vehette át, s a nyugdíjas doktor úr vagy özvegye továbbra is tisztesen megélt a praxisért kapott pénzből. 1950ben ezt a rendszert gyökeresen felszámolták, az orvosból hivata lnok lett, a beteg pedig alattvaló, aki azt sem választhatta meg, hogy legbizalmasabb, legbensőbb személyes ügyeit kire kívánja bízni. A hivatali rend szabályai szerint
