Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 1 (104. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KARAKAS JÁNOS (MSZP):
7420 azt is, hogy milyen problémákkal küszködik; speciel azzal az egy problémával nem küzd, hogy a betegnek ne lenne meg az a választási joga, hogy sz abadon dönti el, melyik fogorvoshoz megy. Ön azt mondta, hogy van közel 5000 fogorvos az országban - pontosan így van , és 2700 körül van jelenleg azoknak a praxisoknak a száma, amelyek területi ellátási kötelezettséggel működnek. Ön ezt nagyon pontosan m ondta. Hozzá kell tennem, hogy sok olyan praxis van, amely nincs betöltve, üres az állása, sok ilyen fogorvosi praxis van az országban, és azt is tegyük hozzá, hogy sok olyan praxis van, amely nem üres, csak nem szervezték meg. Tehát egész egyszerűen az tö rténik, hogy mondjuk egy nagy város... (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, nincs több időm, majd később kérek újra szót. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Karakas János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. KARAKAS JÁNOS (MSZP) : Horváth úr elmondta, hogy a beteg elégedettségétől függ a praxis értéke. Én kérdezném tőle, hogy mondjuk egy kisfaluban, ahol összességében egy orvos bőven elég az ellátásra, ho gyan van a szabad orvosválasztás kérdése, és hogyan van a praxis értéke, mondjuk ha a falu elégedetlen a saját orvosával. Mit tud csinálni? Mondjuk, a helyi képviselőtestülethez, a polgármesterhez megy panaszra. Mit lehet egy ilyen helyzetben csinálni, ha mondjuk örökölhető lesz a praxisjog, akkor ezek szerint apáról fiúra megy, és ő lesz ott annak a falunak az adott háziorvosa? Mert nagy etikai vétséget nem követ el, még ki se lehet nagyon rúgni, nem lehet belekötni mondjuk kamarai részről. Adjanak például
