Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 6 (82. szám) - Döntés az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának időkeretben történő tárgyalásáról - ELNÖK (dr. Áder János): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
71 ilyen értelemben a kritikus hangvétel Burány Sándortól nem volt igazán meglepő. Az, amire hivatko zik, hogy az idő tekintetében a kormány, illetve a parlament kevés időt szán a parlamenti vitának, nem igazán felel meg azoknak a kritériumoknak, amelyek az elmúlt évek gyakorlatából szűrhetők le. Ugyanis ha megnézzük például az elmúlt négy év általános vi tára fordított idejét, akkor láthatjuk, hogy 1994ben a mostani 20 órás időkeret helyett mindössze 11 óra 29 perc, tehát alig több mint a fele állt rendelkezésre az adótörvények általános vitájára. 1995ben is egyértelműen kevesebb - 10 százalékkal , 18 ó ra, és 1996ban volt mindössze, ahol 1 órával meghaladta az időkeret, 1997ben pedig szintén lényegesen, mintegy 40 százalékkal kevesebb idő állt rendelkezésre, ez 12 óra 20 perc volt, a mostani 20 órás javaslattal szemben. Tehát, tisztelt képviselő úr, az ön javaslata nem állja ki az idő próbáját, és az önök gyakorlata nem igazolja vissza azt az előzékenységet, amelyet most ennél lényegesen több időként magának kér. Tehát azt gondolom, hogy mintegy öt és fél óra alatt a Szocialista Párt ki tudja fejteni a véleményét, el tudja mondani a különböző témákhoz, hiszen tematikus beosztás is azért született, hogy a Szocialista Párt és az ellenzék képviselői kifejthessék véleményüket. Ezen túlmenően azonban az a kritikája, ami az adóreformra vonatkozik, nem igazán i de illő, de ha már ezt megemlíti, akkor megint csak hadd utaljak arra, hogy éppen az ön nyilatkozataiban az összes adóreformtípusú, nagyobb léptékű változtatás nem nyerte el az ön tetszését, miközben lényegében nem mondott semmi saját indítványt. Tehát ez zel kapcsolatosan a konstruktivitás és a felelősség kapcsán, azt gondolom, kellene egy mércét állítani maguk elé, és ha nem tudják támogatni a változtatásokat, akkor legalább ne kritizálják azt, hogy nincsenek változtatások vagy fordítva.
