Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 30 (103. szám) - Egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP):
6884 (11.40) Nem látom be azt, hogy ez miért olyan katasztrofális helyzet, ha mi azt szeretnénk elérni, hogy az, aki munkanélkülivé válik, minél előbb képes legyen arra, hogy visszakerüljön a munka világába, és ha kell, akkor erre serkentsük azáltal is, hogy nem teremtünk olyan helyzetet, hogy a munkanélkülisegéllyel vagy járad ékkal otthon élni kényelmesebb, mint dolgozni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Sándornénak, az MSZP képviselőjének. SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP) : Még akkor nyomtam meg a gombot, amikor a fogyatékossági támogatásról szerettem volna igazándiból szólni, de most szeretnék az előttem szólóhoz csatlakozni. Azt hiszem, rosszat gondolnak rólunk azok, akik úgy gondolják, hogy nem akarunk munkát adni az embereknek, illetve segélyt akarunk adni. Itt nagy tévedés van! Ha úgy tetszik, a patkó két oldalán közöset akarunk, de úgy gondoljuk, hogy az az eszköz nem valósítja meg a célt, amit a Fidesz és a kormánykoalíció megtervezett vagy elképzelt. Éspedig azért nem, mert úgy gondoljuk, hogy ez ne m ad igazi munkaalkalmat; ez, a közhasznú munka, az önkormányzati foglalkoztatás nem vezeti vissza az embereket a munkaerőpiacra. Egyszerűen kinyomja őket, és azzal, hogy kikerülnek a munkaügyi központok vonzásköréből, látóköréből, az önkormányzatnál leszn ek - csak ideigóráig - nyilvántartásba véve, és ez lenyomja őket a segély alá vagy a segélyezettek közé. Úgy gondolom, hogy ez az, amivel alapvetően vitatkozunk.
