Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 29 (102. szám) - Az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezések, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
6632 Köszönöm a szót, elnök asszony. Az előttem szóló Fodor Gábor képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy alapvető emberi jogokat érint az a módosító javaslat, amit az egészségügyi törvény módosítására a kormány előterje sztett. Ezzel a megállapítással részben egyet kell értenem. Valóban alapvető jogokat érint, több személynek az alapvető jogait érinti. Így többek között annak is az alapvető jogait érinti, aki esetenként - jól meggondoltan vagy kevésbé jól meggondoltan - v állal valami olyasmit, aminek igen súlyos következményei is lehetnek. Gondolok itt arra az anyára, a béranyára, aki megszüli a gyermeket. Mire gondolok konkrétan? A terhesség - a tudomány mai állása szerint nem csökkenthető módon - 9 hónapig tart. Eme 9 hó nap nemcsak örömet hordoz magában - hiszen az öröm az lenne, hogy megszülöm a gyermeket és van gyermekem , hanem kizárólag a terheket jelenti, azokat a terheket, amelyek szenvedéseket jelentenek, esetenként súlyos szenvedést, és amely nem ritkán éppen a k ihordó anya tekintetében mutat majd olyan egészségügyi elváltozásokat is, amelyek lehet, hogy jóvátehetetlenek. Meg kell kérdeznem: nem arról van itt szó, hogy akkor támogassuk, mondjuk, az öngyilkosokat is? Ha a testemmel szabadon rendelkezem, akkor nyilv án benne van, hogy szabadon eldobom az életem! De támogathatjuk azokat is, akik mondjuk, csonkítani kívánják önmagukat! Miért ne? Ugyanaz: a testemmel szabadon rendelkezem! (18.30) Ez az álláspont véleményem szerint nem tartható sem erkölcsileg, sem jogil ag. Ez az egyik része a dolognak; de már mindjárt lejár az időm, ezért csak egyetlen dologra utalnék még. Bármennyire közeli hozzátartozókban is kerül meghatározásra
