Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 12 (101. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
6226 Láthatjuk tehát, hogy egy rendkívül differenciált rendszert épít ki az adatvédelmi törvény, megerősíti az államtitok, illetőleg a szolgálati titok esetében a nyilvánosságra kerülés korlátját mint két alapvető intézményt. Emellett kisegítő inté zményekhez is folyamodik, törvény alapján lehetővé teszi adatok megismerésének korlátozását, illetőleg belső használatú adatot, függetlenül attól, hogy annak az adattartalma milyen, 30 évre nem nyilvánossá minősít. Ennek a feltételrendszernek kellene megfe lelnie az előttünk fekvő, mindössze három paragrafusos törvényjavaslatnak. A szocialista frakció megítélése szerint ez a törvényjavaslat ezeknek a feltételeknek nem tesz eleget, ezeken túlterjeszkedik, lehetőséget biztosít arra, hogy az információszabadság olyankor is sérüljön, amikor ennek alkotmányos alapját már nem lehet megállapítani. Közismert, hogy az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 3. §ának (1) bekezdése kettős feltételhez köti az államtitokká minősítést. Az első feltétel az, hogy az adat az államtitokköri jegyzékben meghatározott adatfajták körébe tartozzon. Valóban igaz az, hogy ez a törvény a korábbi szabályozáshoz képest szűkítette az államtitokká minősíthető adatok körét, azonban az most sem nevezhető túlzotta n korlátozottnak. Ha valaki a mellékletbe is beletekint, az úgynevezett államtitokköri jegyzékbe, láthatja, hogy az általános és a különös adatfajták körébe tartozó adatok összesen 149 esetben minősülhetnek államtitoknak, ami nem kis szám, és ha valaki bel e is olvas az egyes pontokba, láthatja, hogy különféle széles meghatározások is érvényesülnek benne, nemcsak konkrét adatokra történő utalásokat olvashatunk ebben az államtitokköri jegyzékben. (8.40)
