Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 10 (99. szám) - A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
5384 Ugyanakkor természetesen abban a tekintetben, hogy egy ország a saját erejéhez képest mit fordít kutatásrafejlesztésre, ez a szám mértékadó. Nos, ha megnézzük azt, hogy milyen növekedés következett be, egyelőre az 1 százalékot sem értük ebben a tekintetben, és természetesen ha nemcsak az 1996os mélypontot vesszük alapul, amikor 0,68 százalék volt a kutatás és fejlesztés részesedése, hanem megnézzük, hogy '9192ben 1,071,08 százalék volt, akkor természetesen más felfogásban azt mondjuk, hogy a '90es évek elejének ráfordításait még nem sikerült elérni 1999ben. (9.00) Tehát ezeket az adatokat nézve kétségessé válik, bár változatlanul bízunk, hogy vajon két költségvetés alatt hogyan növekszik ez az érték 1,5 százalékra. Persze tudom azt, hogy a közvetett és közvetlen támogatások együtt értendők, vagyis a 1,5 százalék nemcsak a költségvetési összegeket jelenti, hanem a vállalkozási szférának a kutatásra fordított összegeit is. Ebben a tekintetben is megvannak azonban az államnak a feladatai, hog y a középvállalkozások ereje elérje azt, hogy valóban a kutatásoknak felhasználói és finanszírozói legyenek. Igen nagy feladat a multinacionális cégek előretörésével és térfoglalásával azt elérni, megfelelő közgazdasági szabályozókkal, hogy ezek a cégek ne kizárólag a saját külföldi kutatóbázisukra támaszkodjanak, amikor ez a hazai fejlesztésekhez is rendelkezésre áll. Erre külföldön is megvan a gyakorlat, hogy milyen módon, milyen eszközökkel lehet biztosítani, hogy egyegy ország elérje a hazai saját kuta tóbázisának az ilyen irányú felhasználását. Ha a konkrét előirányzatokat nézzük számszerűen, láthatjuk, hogy a jelölt területen a kiadási előirányzat 5,1 százalékkal nő mindössze. A költségvetési támogatás 9,2 százalék növekedést jelöl, és egy nagyon lénye ges terület, a kutatási alapprogramok
