Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
5346 Rácz Sándor és Bali Sándor szerszámkészítő munkások és a többiek - k ivételes szilárdságról, ugyanakkor bölcsességről tettek tanúbizonyságot. Az ország bizalma és a forradalom öröksége rájuk hárult. A Központi Munkástanács lett a nemzet legitim vezetője. A diákság, az értelmiség sem tétlen. Újbó l megjelenik az Igazság, majd amikor lehetetlenné válik az Élünk, majd Obersovszkyék letartóztatása után az Újra Élünk. Győrött Szigethy Attila és Földesi Gáborék átveszik a Hazánk szerkesztését. Az Írószövetség kiáltványt ad ki - amelyhez a Tudományos Aka démia, az egyetemi forradalmi diákbizottságok, a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága és számos más szervezet csatlakozik , amely kimondja, hogy a forradalomban a magyar nép egyértelműen nyilvánította ki akaratát, és alkudozásnak helye nincs. A diákszá llókban ismét forró a hangulat. A harcok alatt 13 ezer ember sebesült meg. A sebesült felkelők százai különböző kórházakban és segélyhelyeken az ottani orvosokkal, szimpatizánsokkal együtt ellenállási gócokká váltak - többek között a Honvéd Kórház, a Péter fy Sándor utcai kórház, a Szülészeti Klinika, a Traumatológiai Klinika. Írták és sokszorosították a röpcédulákat, illegális újságokat, megtartották fegyvereiket, keresték egymást. Érdemes elolvasni az akkori röplapokat, a mai monográfiákat, visszaemlékezés eket, milyen hihetetlenül sokszínű, sokszálú ellenállás bontakozott ki, és tartott a forradalmi együttállás. Közben megindult a szomorú exodus, először Nyugatra, majd Jugoszlávia felé. Mi, itt maradottak még mindig reménykedtünk, a szabad világ biztatott b ennünket. Credo, quia absurdum. Hittünk, és hittek a munkástanácsok vezetői, hihetetlen okossággal, de jure nem ismerve el a Kádárféle