Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
5343 Éppen kisgazda képviselőtársaimn ak kellene emlékezni arra, például az endrődi csendőrsortűz esetére, ahol a kisgazdaparasztrendezvény résztvevőivel szemben jelent meg a csendőri erőszak. És hát egy külön fejezet a csendőrség történetében a csendőrség részvétele az 1944es deportálásokba n. Azt gondolom, hogy érthető, ha ezt az emléktáblaállítást - hogy mondjam... - vegyes érzésekkel fogadja a közvélemény. Miközben egyetértek Lányi Zsolttal abban, hogy hiba lenne kollektív bűnösségről beszélni, legalább ennyire hiba lenne a csendőrség kol lektív megdicsőülését tűzni napirendre akár egy ilyen emléktáblaállítással is. Különösen az a probléma... - én azt elfogadom, hogy vannak olyanok, olyan idős emberek, akik számára ez fontos, létezik a Magyar Királyi Csendőrbajtársi Közösség, aki ezt az em léktáblát állította, ez magától értetődő, hogy ez így van. Az azonban, hogy egy állami intézményben, a Honvédelmi Minisztérium támogatásával, részvételével történik ez, ezt a magam részéről már szerencsétlen dolognak tartom. És ha már Lányi Zsolt képviselő úrnak egy ilyen ünnepi aktusáról szóltam, legyen szabad ma reggeli napirend előtti felszólalásának egyetlen mozzanatára visszatérni. Ő egy pákozdi újratemetésre emlékezett, és ezt az újratemetést egy helyes, időszerű, szükséges dolognak tekintem magam is. Annak kapcsán azonban, hogy Lányi képviselő úr a keleti fronton, a Szovjetunióban, egy szörnyű háborúban életüket adott magyar katonákkal kapcsolatban azzal vitatkozott, hogy ők áldozatok lettek volna, és azt hangsúlyozta, hogy ők hősi halottak, akik a ha záért áldozták életüket, én azt gondolom, hogy áldozatok voltak, egy olyan háborúban, amely a náci Németország oldalán folyt, és ugyanúgy nem a hazáért áldozták életüket azok a százezrek, mint ahogy a Magyarországon 1956ban életüket vesztő szovjet katonák vagy az Afganisztánban 1979től éveken
