Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 6 (82. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
54 rágalmakat végig lehetett hallgatni, a válaszokat is; én most valami másról, arról, amit önök már megszoktak tőlünk, szeretnék beszélni. Amikor ezelőtt néhány hónappal mi felvetettük, hogy a magyar vidéknek és mezőgazdaságnak 413 milliárd forintra van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán meginduljon valamilyen fejlődési pályán, akkor kétféle reakció volt. Az értelmesebbek kezdettől fo gva nem vitatták az összeg nagyságát. Azoknak azonban, akiknek újra és újra el kell mondani, a gyengébbek kedvéért, akik csak értelmezni tudják mindazt, amit hallanak, nos, azoknak újra és újra el kell mondani, hogy mitől 413 milliárd a 413. Attól, tisztel t képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, hogy ezt a mezőgazdaságot nem most, hanem évtizedek alatt olyan helyzetbe hozták, amiből most ennek a kormánynak és ennek a tárcának ki kell tudni mozdítania. A Független Kisgazdapárt tudomásul veszi azokat a prioritá sokat, amelyeket közösen fogadtunk el. Tudomásul vesszük, hogy a Honvédelmi Minisztérium, a család, a lakásépítés, a kis- és középvállalkozások és a vidék- és mezőgazdaságfejlesztés prioritást élveznek. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy kell lenni egy belső prioritásnak. Ennek a belső prioritásnak pedig egyfelől a célszerűség, másfelől pedig a szükségszerűség az, amely diktálja a feltételeit. Mi hosszú időn keresztül úgy gondoltuk, hogy szerényebben is megpróbáljuk megoldani mindazt, ami a feladatunk - de leh etetlen. Hadd mondjak önöknek erre egy példát: ahhoz, hogy a mezőgazdaságon és a fejlesztésen belül eleget lehessen tenni a minimális követelményeknek, legalább három téren fejlesztést kell tudni elérni; a támogatások a termelés, a piacra jutás és nem utol sósorban a fejlesztés területén egyenlő mértékben meg kell hogy jelenjenek. Ennek hiányában ugyanis a mezőgazdaságon belül legfeljebb a tűzoltásra lehet vállalkozni, bármennyire is
