Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - Dr. Fenyvessy Zoltán (MIÉP) - a miniszterelnökhöz - "Nem kívánja-e a kormány a nyugdíjkorhatárt felülvizsgálni?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
5217 év, saj nos elkerülhetetlenül szükséges volt. Ezzel minden felelős kormánynak egyet kell értenie, hiszen enélkül hosszabb távon finanszírozhatatlanná vált volna a nyugdíjrendszer. A korhatáremelés indoklásához néhány adalék: Magyarországon korábban az öregségi nyu gdíjkorhatár a nőknél 55 év, a férfiaknál 60 év volt, de a különböző kedvezményes nyugdíjba vonulási konstrukciók miatt a tényleges nyugdíjazás korhatára még ennél is lényegesen alacsonyabb volt, például 1995ben a nyugdíjba vonuló nők 34 százaléka, a férf iak 39 százaléka 50 év alatti személyek közül került ki. Az előző nyugdíjba vonulási gyakorlat, valamint a népesség fokozódó elöregedése és az ismert foglalkoztatási viszonyok mellett egyre nőtt a szakadék a járulékfizetők száma, a járulékfizetés hossza, v alamint a nyugdíjban részesülők száma és a nyugdíjban töltött idő hossza között. Magyarországon további speciális tényezőt és egyben a nyugdíjkorhatár emelése melletti érvet jelentett az 1950es években született nagy létszámú korosztályok nyugdíjba vonulá sára való felkészülés. A korhatáremelés természetesen meghatározott korosztályokra, a nyugdíjba vonulás küszöbén álló korosztályokra érvényesült, és a rendszer tartalmazza a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét is. További megjegyzésem, hogy a fiatal és idősebb munkavállalók cseréje nem az öregségi nyugdíjkorhatár függvénye. Teljesen helytelen generációs konfliktusként beállítani, hogy a fiatalok azért nem tudnak elhelyezkedni, mert az idősebbek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási id ő leteltét.) később mehetnek nyugdíjba. Kérem a válaszom elfogadását.
