Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
5043 időben kifejteni. A gazdasági kamara súlyát, az a meggyőződésem, hogy egyrészt a tagság, másrészt a kormány tárgyalókészsége és a tárgyalóasztalra tett kérdések súlya adhatja meg. A Hor nkormány idején megvalósult, hogy a kamarai tagdíj 50 százalékban levonható az adóból, a másik 50 százalék költségként elszámolható. A kamarák közfeladatokat kaptak - a köznapi szóhasználatban az egyablakos rendszert , és törvény garanciát ad arra, hogy a kormánynak egyeztetnie kell a kamarákkal a vállalkozásokat érintő kérdésekben. Mi lett az eredmény? Nagyon röviden: a kamarák fejlődnek, korszerű infrastruktúrát alakítottak ki, a közfeladatokat állami támogatás igénybevétele nélkül, zökkenőmentesen átve tték. Egyes területi kamarák ma már forrásokat tudnak visszaforgatni a vállalkozásokba fejlesztési céllal. Mi lett a folytatás? Az OrbánTorgyánkormány képviselői önálló indítvánnyal teljes támadást indított a gazdasági önkormányzat ellen. Az indítvány fe lülvizsgálatot kezdeményezett, a képviselőknek viszont nem volt lehetőségük - mint ahogy hivatkoztam rá , hogy személyes tapasztalataikkal szembesítsék a vizsgálat eredményeit. A kormány egyszerűen benyújtott egy új javaslatot. Ennek az új javaslatnak a l ényege: megszűnik a Kézműves Kamara, beolvad az Ipari és Kereskedelmi Kamarába; megszűnik a kötelező kamarai tagság és tagdíjfizetési kötelezettség; új választásokat kell tartani erőszakosan, határidő előtt; a kamarai elnökök személyével szemben területi s zinten a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének, országos szinten a miniszterelnöknek ellenjegyzési joga van, és az ellenjegyzés megtagadása automatikusan új választást von maga után; a kamarák finanszírozásában ugyan részt vállal a kormány a távoli jövő ben, de bizonytalan és meghatározhatatlan mértékben; a nem kamarai tagok
