Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
5039 hozzáteszem, hogy egy önkéntes kamarai tagságon alapuló kamara ugyanezt a szo lgáltatást nyújtja, természetesen pénzért, viszont a vállalkozónak nem kell tagdíjat fizetnie. Vagy ilyennek mondhatnánk a nélkülözhetetlen közigazgatási feladatok ellátását. Utánanéztem: jó néhány közigazgatási feladatot annak idején az Ipari Minisztérium 3 fős csoportja látott el, és ma 63 kamaránál van egyegy ember foglalkoztatva ezzel, egyébként hozzáteszem, nem is rossz pénzért. Arról nem beszélve - ami itt a vitában elhangzott , hogy különböző kerülő utakat találnak ki a tisztelt kamarák, táplálják a közvéleményt, döntően az ellenzéki képviselők szócsövén keresztül. Például: a kötelező tagság maradjon, de ne legyen kötelező tagdíj, fából vaskarika, az államtitkár utalt rá, akkor nem kell kamarai törvénnyel foglalkozni, és egyéb nagyon hangzatos, csak éppen sehova nem vezető, és ha végignézzük, blöffnek és lufinak számító gondolatsorok. Tisztelt Ház! Ezt a sok energiát a magyar vállalkozói társadalom szolgálatába, annak érdekébe kellene állítani, ugyanis arra enged következtetni, hogy egy szűk vezetői réteg mindenáron hatalmon kíván maradni, és ebben nagyszerű egységet kezd alkotni a mai ellenzékkel, különösen az MSZPvel. Kísértetiesen hasonlít ez az egyes szakszervezetekkel kialakult MSZPkapcsolatra, a különbség annyi, hogy itt nem a dolgozói érdekvé delem jelentéktelenedik el, hanem a vállalkozók kiszolgálása lesz az az álarc, ami mögé be lehet bújni. Szerencsére a kép nem általános, de jelentősen rontja azokat a tisztességesen dolgozó kamarákat, azoknak a kamarai vezetőknek a megítélését és presztízs ét is, akik nem így tesznek. Az SZDSZ szerepe külön téma ebben; jól példázza a párt mai politikáját, a tettek és a szavak teljes ellentmondását. Liberális elvek alapján ugyanis nehéz kiállni a kötelező tagság
