Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
5036 Tulajdonképpen 66 év után került sor egy változtatásra, am ikor az egységes kamarából az agrárkamarát kiemelték, és végső soron egészen 1948ig, amíg az akkori kommunista rendszer a kamarákat fel nem számolta, gyakorlatilag Magyarországon egy kiegyensúlyozott, állandóságot mutató kamara működött, közmegelégedésre. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a modell volt az, amely ma példát szolgáltat a jelenleg előterjesztett törvény tervezőinek, természetesen némi módosításokkal. Hölgyeim és Uraim! Másról beszéltek a tisztelt bizottsági előadók. Ha ezt a korrekt tradíciót a gazdasági kamarák területén tovább tudtuk volna vinni, úgy komoly probléma nem adódott volna, és nem kellene ma a tisztelt Háznak a gazdasági kamarák törvényeinek tervezetével foglalkoznia. De mi történt? Az történt, hogy 1994ben, amikor a parlament egyha ngúlag elfogadta a gazdasági kamarákról szóló törvénytervezetet, egy hurráhangulat volt, hisz minden jelen lévő párt nagyon jól tudta, hogy a gazdasági kamarák elengedhetetlen szegmensei az újonnan kialakult piacgazdaságnak, a piacépítésnek. Nyilvánvaló a történelmi szituáció. Az Antallkormánynak nem volt más lehetősége, mint egy kötelező tagságon alapuló kamarát létrehozni, hisz emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy 1994ben a magyar gazdaság romokban hevert, mert az úgynevezett szocialista gazdálkodás ról való átállás miatt a vállalkozások tízezrei mentek tönkre, voltak csőd alatt; az egész gazdaság egy átmeneti állapotra jellemző, zilált helyzetet mutatott. Így nyilvánvaló, hogy az akkori MDFkormány egyetlen lehetséges jót tehetett: bevezette a kötele ző tagságot - hisz úgy gondolom, nem ül épeszű ember sem itt a Házban, sem a Házon kívül, aki feltételezné, hogy önkéntes tagság alapján 1994ben a kamarákba rohantak volna tagnak lenni a vállalkozók.
