Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak

1999. november 9 (98. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HOMOKI JÁNOS honvédelmi minisztériumi államtitkár:

4998 (9.40) Ez a magatartás nemcsak a nemzetközi egyezményeket

sértette, hanem összeegyeztethetetlen volt az egyetemes európai

gondolkodással és magatartással is. A megtagadtatás mellett az

állam elmulasztotta azt a kötelezettségét is, hogy az

alkotmá

nyos kötelességét teljesítő katona, aki életét áldozta

hazájáért, méltó emlékhelyet kapjon; elmulasztotta, hogy

számukra örök, háborítatlan nyughelyet biztosítson,

bizonyosságot adjon a családoknak szeretteik sírhelyéről, ezáltal

lehetőséget adjon minden m

agyar emlékezőnek a kegyelet

gyakorlására. Azonban nemcsak az elesettek megtagadása volt a

baj, amely súlyos teherként nehezedik még a mai társadalomra

is, hanem mérhetetlen erkölcsi kárt okoztak a felnövekvő

ifjúságnak is. A rendszerváltásig még beszélni

sem volt szabad az elesett hősökről. Magyarország megmaradása, létünk és

jövendőnk évszázadokon át a honért küzdők véráldozatának

köszönhető. Tisztelt Országgyűlés! A halottak emlékét ősi és keresztény

szokás szerint tisztelet illeti, ám kétszeres kegyelet jár azoknak,

akiket az erőszak semmisített meg, az erőszak, amely tébolyult

őrületre képes, képes a gyűlölet lángját magasra szítani népek,

nemzetek, emberek között. Ilyen volt századunk történetének két

világháborúja is, amely itt Európában tízmilliók él

etébe került,

és nagyon sok magyarnak kioltotta az életét. A Himnuszt író Kölcsey Ferenc a múlt században nem

sejthette, hogy a magyar nép vérzivataros századai közül a

legvéresebb nem mögötte, hanem még előtte áll. Nekünk a mi

századunk volt a magyar tört

énelem eddigi legkegyetlenebb

időszaka, soha ne térjen vissza! Vesztes világháborúk, fogoly- és koncentrációs táborok, igazságtalan békediktátumok, idegen

megszállók és terrorhullámok, vérbe fojtott forradalom,

tömegsírokat megtöltő golyózáporok, sortüzek, hősök és