Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. október 21 (95. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
4496 hiszen a nyugdíjrendszerben a stabilitás, a kiszámíthatóság rendkívül fontos; fontos érték, megint csak azt gondolom, a patkó mindkét oldalán. Ennyit a nyugdíj kérdéséről. A zt hiszem, hogy ma este méltatlanul kevés szó esett az egészségügy területéről, ezért engedelmükkel áttérnék arra a témára, ami szerintem ebben a költségvetésben a legneuralgikusabb, a legtámadhatóbb és legvitathatóbb pont, és ez a gyógyszerkérdés. 135 mil liárd forint van beállítva, méghozzá zárt kasszaként. Az közismert szám, hogy az idei, '99es várható éves teljesítmény 141 milliárdra prognosztizálható most, október közepén, tehát hogy egyértelműen csökkentést tervez a kormány. Meg kell nézni, végig kell gondolni, hogy milyen folyamatok befolyásolják a gyógyszerfelhasználás végső alakulását, hogy ezekre a folyamatokra milyen prognózisokat tudunk adni, hogy melyik mutat növekvő tendenciát, melyik mutat csökkenő tendenciát, és utána el kell dönteni, hogy va ne remény rá, hogy kevesebb összegből legyen finanszírozható a gyógyszer. Ha végignézzük ezeket a tételeket, az első, ami mindjárt kínálkozik, hogy hogyan alakulnak a gyógyszerárak. Azt gondolom, hogy a gyógyszerárak összességében emelkedő tendenciát muta tnak. Akkor is emelkedő tendenciát mutatnak, ha az egészségügyi tárca tényleg nagyon intenzív tárgyalási sorozatba kezdett, és jutott el - a gyógyszerárak emelkedésével kapcsolatban - egy bizonyos mérséklés színvonalára, de ezek akkor is növekményt jelente nek. A tegnapi vitában Gidai Erzsébet jegyezte meg, hogy a gyógyszerárak tarthatatlanul magasak, érthetetlenül magasak, és bizony itt radikális változtatásra van szükség. Ez juttatta eszembe, hogy beszélni kéne arról a mögöttes tartalomról is,
