Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. október 21 (95. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
4444 tette meg a kormány - hát akkor ön nem ért egyet azzal, hogy a szolidaritás elvének itt is érvényesülnie kell? Én úgy gondolom, amit mi tervezünk a nyugdíjemelés reálértékének kapcsán, az az, hogy többet tudjon vásárolni a nyugdíjas érte, ne kevesebbet, mint ahogy az elmúlt négyöt évben. Ezt a trendet szerettük volna megfordítani, és úgy gondolom, erre minden esélyünk megvan. Az inflációt pedig igyekszünk majd minél lejjebb szorítani. Nem érdekünk az infláció feljebb vitele. Tudják, kinek jó ez? Nem nekünk! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csáky András úrnak, az MDF képviselőjének. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. ÜszögiBleyer képviselőtársunk hozzászólására szeretnék reagálni. A képviselő úr azt mondta, hogy minden kormány hozzányúlt a nyugdíjasok pénzéhez. Úgy gondolom, ez így nem igaz. Én a beszédemben is elmondtam, hogy '89 volt az az év, amikor szufficitesből deficitessé vált végeredményben ez a kassza, ugyanis az azt megelőző kormányokra igaz az, hogy azokkal a járulékokkal, amelyeket az önök korosztálya befizetett hiszemre, abban a hitben, hogy az állam ezzel jól fog sáfárkodni, s amikor szüksége lesz rá, akkor visszaadja - az az állam sajnos nem sáfárkodott jól azokkal a pénzekkel, hanem kül önböző helyekre tette. És ebből következik az, hogy most a befizetésekből kell lényegében a kifizetéseket teljesíteni. Ez az egyik része a dolognak. A másik része, hogy ha az előző évek hasonló költségvetését előveszi a képviselő úr, láthatja, hogy az önök kormánya az
