Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. október 20 (94. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - CSIGE JÓZSEF (MSZP):
3826 mit fog tenni a nyugdíjas: visszaadja az unokájának vagy a családjának a pénzt. Ha a gyesgyed kérdését tudjuk rendezni, a családi p ótlék kérdését tudjuk rendezni, a nyugdíjasok is kapnak egyfajta emelést, akkor a nyugdíjasnak kevésbé kell a saját unokájára költeni a pénzt, mert a rendszer azért valahol helyreáll, és saját magára tudja használni az emelt nyugdíjat. A másik pedig az, ho gy korosodik az ország, ezáltal tulajdonképpen nem volt célszerű a nyugdíjkorhatár felemelését ebben az esetben eszközölni, hanem ösztökélni kellett volna a fiatal generációt arra, hogy a gyermekszületések számával valahol az egyensúlyt tulajdonképpen az o rszágban helyre tudjuk állítani. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csige József úrnak, az MSZP képviselőjének. CSIGE JÓZSEF (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meglepetéssel hallgattam az előbb Pósán képviselő úr megjegyzését, miszerint az a gyakorlat, hogy a nyugdíjas tovább is dolgozhat, és ez nem zavarja a nyugdíj igénybevételét, az előző kormányhoz kötődne. Élénk tévedés a dolog, ugyanis ez egy alkotmánybírósági döntés köv etkezménye és távolról sem kormányzati vagy parlamenti döntés. Azt gondolom, így lehet a lényegről elterelni a figyelmet. Ha a nyugdíj nem emelkedik kellőképpen, akkor külsődleges, harmadlagos, tercier okokat veszünk elő, és az előző kormány nyakába varrju k. Nem jó! Jobb, ha a tényekre szorítkozunk, és
