Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. október 20 (94. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
3807 indítványokkal, hátha még sikerül elkészíteni egy megalapozottabb tervezetet az év hátralévő részében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gidai Erzsébet, a MIÉP képviselő asszonya. Megadom a szót. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen. Szeretnék visszatérni a privatizáció és az amortizáció kérdésére, ami több hozzászólásban felmerült, s ami mindenekelőtt a forrásokat is érinti, hogy mennyi jut az egészségügy számára. Említettem már, hogy több szerződés van a kezemben, több olyan szerződést tekintettem át, amely a funkcionális privatizáció kapcsán jelent meg. Ez egy kicsit bújtatott, vagy ha úgy tetszik, teljes mértékben bújtatott privatizáció, hiszen ennek a törvényi rendezése nem történt meg, ezt '9697ben indították el. Végigtekintve majdnem 30 ilyen szerződést, különböző megyei és más fekvőbetegellátó intézményeknél, kórházaknál, egyértelműen kimondja a szerződések többsége, hogy az üzemeltető a szolgáltatás megrendelőjének, tehát a f ekvőbetegellátó intézménynek, a kórháznak a szolgáltatás díjában elszámolja a 20 százalékos leírási kulcsnak megfelelő amortizációs összeget, amely összeget - természetesen ez kérdés - a fekvőbetegellátó intézmény megfizet. Miből fizeti meg, ha az amorti záció nincs a működési költségekbe, de még a fejlesztési költségekbe se beépítve? Itt valamiféle költségelszámolási kérdőjel is van. A másik, ezzel függ össze, hogy a privatizáció esetében a funkcionális privatizációk, amelyek többek között a
