Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. október 20 (94. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - FONT SÁNDOR (MDF):
3798 aránnyal, egy rossz demográfiai térképpel rendelkező ország vagyunk, akkor mit is kellene tenni? (12 .40) Amellett, hogy itt próbáljuk minél hatékonyabban elosztani azt a szűk költségvetést, ami ebben a szektorban illetett, valami alapjaiban mást is kellene tenni. Sokan persze azt gondolják, hogy ez a reform. Nem, én nemcsak erre gondolok ez esetben, han em arra szeretném helyezni a hangsúlyt, amelyet ez a kormány, ez a polgári koalíció mert kezdeményezni. Azt találta ki, hogy ha folyamatosan nő az inaktívak száma, folyamatosan nő a nyugdíjasok száma, sőt jó lenne a rendszerünk, ha még a nyugdíjaséletkor i s növekedne, ez azt eredményezi, hogy nem lesz utánpótlás, amely befizetéseket fog majd eszközölni a társadalombiztosítás kasszájába. Miért nem lesz? Mert nem elégséges a születendő gyermekek száma. Ugye kellemetlen, vagy egy kicsit rideg, bizarr, hogy köz gazdasági kategóriákban beszélünk magunkról, humán lényekről, az emberekről, de bizony a közgazdaságtannak a legalapvetőbb egyik eleme, alkotója maga az ember. Nincs mese, akkor ezt be kell foglalnunk, hogy hogyan épül be a közgazdaságtanba maga az ember, azaz az utánpótlás, hogy elégségese a születendők száma ma Magyarországon. Úgy néz ki, hogy nem elégséges. Ennek két következménye lesz, mint említettem: egyrészt folyamatosan fogy az ország, ennek nagyon súlyos a közgazdasági háttere, az országunknak a f ogyasztói képessége kevesebb. Tudjuk, hogy azokat az országokat nem nagyon szeretik, ahol beszűkül a fogyasztás, ez egy más kérdéskör, de azt a kérdéskört is fölveti, hogy nem jó az arányszámunk, túlságosan elöregedett, és nem elég aktív lakosokkal rendelk ező a jelenlegi lakosságszerkezetünk.
