Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 7 (83. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LENTNER CSABA, a MIÉP
355 ezer milliárd forintos bruttó hazai terméknek a 40 százalékos centralizálása. Tisztelt Képviselőtársaim! Szó esett a mai napon mind a jobboldali, mind a baloldali pártok képviselői részéről az átfogó államháztartási és ezen belül az adópolitikai reform elmaradásáról. Pro és kontra ezt számonkérték a legna gyobb kormánypárton. De mi ez az adóreform? Ki mit ért rajta? Nézzük meg ennek a közgazdasági hátterét! A magyar gazdaság egyik régóta halogatott és megoldásra váró feladata az állam jövedelemelosztó szerepének átalakítása. Ennek során a tervgazdaságokra j ellemző szintről és szerkezetről át kellene térni a fejlett piacgazdaságokra általában jellemző viszonyokra. Ezt a folyamatot nevezzük államháztartási reformnak. Az államháztartási reformmal kapcsolatos viták során a figyelem szinte kizárólag az államházta rtás kiadási elemeire összpontosult, annak ellenére, hogy az államháztartási bevételek mai szintje és szerkezete szintén kedvezőtlen makrogazdasági problémákat és igazságtalan társadalmi viszonyokat takar. Az államháztartási reform keretében az MSZPSZDSZkormány tanújelét adta, hogy mit ért a reformon: megnyirbálta a közkiadásokat, az egészségügyre, jogbiztonságra, oktatásra nyújtható állami közkiadásokat, ami legmarkánsabban a Bokroscsomagban és társszerzőjének, Surányi Györgynek a Magyar Nemzeti Bank mo netáris politikáját irányító pénzmechanizmusában és a jegybank független státuszának megteremtésében teljesedett ki. De hol vannak már azok az idők? Bokros Lajos, Surányi... Az alapos okfejtéshez visszatérve, tény, hogy az évente megújuló adórendszerek a k iadások finanszírozásához szükséges bevételeket csak egyre kedvezőtlenebb eszközökkel és növekvő
