Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 30 (90. szám) - Eiden Mork Bjarne, a norvég állami számvevőszék elnöke és kísérete köszöntése - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egye törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
2520 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, ké pviselő úr. DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László képviselő úr használt egy nagyon talányos kifejezést, hogy a kormány kiveszi a polgárok zsebéből a jövedelmet, és nem adja vissza. (Pál Béla: Így igaz!) Így igaz, egyfajta vetületből persze, hogy így igaz, csak az a baj, hogy az probléma, hogy az államháztartás rendszerében három jövedelemtulajdonos van. Az egyik az államháztartás, amely származékos jövedelemtulajdonos. Az eredeti jövedelemtulajdonos pedig a vállalkozások és a háztartások. A magyar adórendszer olyan, hogy a háztartásokat, a személyeket adóztatja, illetve a lakosságot mint végső fogyasztót, a forgalmi adókkal adóztatja. A vállalkozóknak viszont csak egy részét adóztatja. Erre már utaltam, ho gy talán célszerűbb volna a bankokra, a biztosítótársaságokra is kivetni ezt az adózási volument. Az a gondolati kör, amely Révész Máriusz képviselő úr részéről fogalmazódott meg, hogy vessük össze, emeljünk ki a magyar költségvetésből két tételt, a személ yi jövedelemadót - amit a háztartások fizetnek - és a belső államadósság utáni adósságszolgálatot. A következő költségvetési évre a belső államadósság utáni kamat 800 milliárd forint fölött lesz. Nagyjából ennyi a személyi jövedelemadó. Azt hiszem, a kormá ny kettős szorításban van. Teljesíteni kellene a beígért családi támogatásokat, és teljesíteni kellene az adósságszolgálatot is, legalábbis szeretné. De az átlátható, hogy ezzel a költségvetési bevételi metodikával ez a folyamat nem
