Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 6 (82. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
242 jelenlét szempontjából nem vált be, így sincsenek többen a képviselők a plenáris ülésen. A bizottsági munkát, például a vizsgálóbizottsági munkát lelassította. Mégis azt kell mondanom, igazuk van a Fidesz politikusainak, amikor azt mondják, hogy bevált, hiszen abból a szempontból, amire a Fides z ezt kitalálta, kétségkívül bevált, a céljuk megvalósult. Hiszen a cél nem volt más, mint korlátozni azt, hogy a politikai élet a nyilvánosság előtt folyjék, hogy a politikai alternatívák a parlamenti nyilvánosság előtt fogalmazódjanak meg, a nyilvánosság figyelme előtt. A háromhetes ülésrend ugyanis leszoktatta a politikát figyelő közvéleményt a parlament figyelemmel kíséréséről, elterelte a figyelmet a parlamentről, ritkította a napirend előtti hozzászólásokat, az azonnali kérdéseket, sőt kivonta a minis zterelnököt - akinek most már akár kilenctíz hétig is húzódhat az esetleges válasza - a parlamenti kérdezzfelelekből, ami pedig a valódi demokratikus parlamentarizmus egyik legfontosabb formája. Amit akartak, hogy a parlamenti vita kikerüljön a közvélemé ny figyelméből, elérték. Ebben az értelemben bevált a Fidesz számára ez a változtatás. Ha fel akarjuk tenni magunknak a kérdést, hogy vajon miért is tette ezt a Fidesz, mi indította arra, mi miatt engedte meg magának, hogy ilyen erőszakot tegyen, honnan ve tte magának a bátorságot, hogy ne csak a játékban érvényesítse az akaratát, ami a demokráciában rendben van, hanem a játékszabályok alakításában is érvényesítse az akaratát, ami a demokráciában nem elfogadható. A Fideszt az késztette erre, hogy politikai v etélytársait és ellenfeleit valójában ellenségnek szokta tekinteni, ahogy Szájer József mai beszédében is fogalmazott: "A múlt csak hosszú és szívós küzdelemben adja fel több évtizede a társadalomtól elbitorolt hadállásait." Így beszél a
