Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 29 (89. szám) - Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapítása, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat; az Országos Ítélőtábla és a fellebviteli feladatokat ellátó ügyészi s... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP):
2388 ezeket az idézeteket, de nincs értelme: sehol nincs benne egy szó sem arról, hog y ez a kormány le akarja állítani vagy arrébb kívánja tenni az igazságszolgáltatás reformját. A miniszter asszony a bizottsági meghallgatásán szintén nem szólt ilyen szándékokról. Talán nem véletlen, hogy most már sokadik alkalommal a távollétével tüntet, egyetlen olyan törvényjavaslat bizottsági és parlamenti vitáján nem vesz részt, amikor ilyen törvényekről beszélünk - olyan törvényekről, amelyek szét akarják verni az igazságszolgáltatás reformját. Tavaly a költségvetés benyújtásakor derült ki, hogy a kor mány nem akarja létrehozni az ítélőtáblákat - akkor, amikor biztosítva volt az elhelyezésük. Érdemes megnézni, hogy például Pécsett ott áll berendezve két emelet üresen, ahol dolgozhatna az ítélőtábla, és most semmire nem használják. Kinevezték a bírósági vezetőket, minden készen állt az indításra. Az akkori bizottsági és parlamenti vitában sok minden elhangzott mindkét oldalról, ezt a polémiát valóban felesleges megismételni, ebben egyetértek Isépy Tamás képviselőtársammal, de én azért egy kicsit mégis szé lesebb értelemben gondolnám e törvényjavaslat és határozati javaslat általános vitáját. Arról szólnék elsősorban, hogy valóban az igazságszolgáltatás átfogó reformjának továbbviteléről vane szó, ahogy ezt a törvényjavaslat indoklása írja, vagy elle nkezőleg, a reform egészének a szétveréséről. Nézzük tehát a reform egyes elemeit és az előttünk fekvő két javaslat ezekkel kapcsolatos rendelkezéseit! Az első az igazgatási reform. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács létrehozása, összetétele előremuta tó, korszerű eleme volt a reformnak. A bíró tagok kétharmados többsége messzemenően biztosította a testület autonómiáját,
