Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 29 (89. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása" című politikai vita - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
2204 Ha nem akarunk csalódott tömegeket a csatlakozás utáni évekre ebben az országban, akkor a magyar közvélemény felkészítését nemcsak csillogó propagandaeszközökkel és rendezvényekkel kell szolgálni, hanem reális, a közvetlen é s azonnali hátrányokat sem elkendőző tájékoztatással kell tisztázni azt, hogy itt egy hosszabb távra szóló befektetés érdekében kell vállalni bizonyos kezdeti kényelmetlenségeket is. Mindenkinek tudnia kell, hogy az EUcsatlakozásunknak nemcsak hozadéka, d e ára is lesz, melynek csak kisebb részét fizeti meg az EU, nagyobb része ránk marad. (12.40) Ugyanakkor vannak történelmi pillanatok és helyzetek, amikor nem szabad csak a "na és akkor mibe kerül az?" kérdés alapján dönteni. Németország ma is kettéosztott lenne, ha 1991ben Kohl kancellár csak ezt a kérdést tette volna fel, és e kérdés alapján döntött volna. Nemcsak azt kell tudnia mindenkinek, hogy EUtaggá válásunk esetén a 20022006 közötti öt évben nettó értelemben és éves átlagban cirka 400 milliárd f orint támogatásra számíthatunk, de azt is, hogy a magyar költségvetés bevételi oldalának egy jelentős része, azaz a vámok és a közvetlenül vámokhoz tapadó áfa és fogyasztási adó, valamint GDParányosan az áfabevételek egy része közös EUbevétellé válik, az az 3400, esetleg 500 milliárd forint a magyar helyett a közösségi költségvetésbe fog befolyni, és ezáltal ekkora lyuk keletkezik a költségvetésünkben, amit más bevételekből kell pótolni. Tudnia kell mindenkinek, hogy az EUpénzek rendelkezésre állása és l ehívhatósága nem egy és ugyanaz. Azokért pályázni kell, és nincs automatizmus. Ha pedig a pályázat eredményes, azaz a pénz lehívható, akkor ahhoz 1550 százalék közt ingadozó saját forrást kell mellétennünk. Csak 25 százalékkal számolva is ezt a tételt, 10 0 milliárd forint körüli finanszírozást
