Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 29 (89. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2165 lakosság aránya, most már annyi sincs, mert annyit betelepítettek. Mi lesz ebből? És akkor nekünk itt mégiscsak le kell húznunk egy határt. Erdély felé sz intén. Kell ez nekünk? Ilyen formában kell? És ki beszélhet arról, hogy Románia - és hát ez a Szerbia... De még Horvátországgal való jó kapcsolatainkat is itt, belföldön is, mennyien ellenzik és kiabálnak érte, pedig ez is egy jó mozzanata, jó iránya a kor mánynak! De valamilyen oknál fogva itt is inkább azt szeretnék, hogy határt húzzunk le. Akkor hát mi lesz itt? Idejön, itt munkát vállal, itt vállalkozik - bennünket meg alkalmaz Európa! Elég ez nekünk? Így is fenn tudunk maradni? Sokkal inkább azt kellene nekünk végiggondolnunk, hogy igen, várunk még, magasabban szabjuk meg, feljebb nyomjuk a saját árunkat, ha kellünk - mert nem ajándék ez, kérem! Szeretik úgy beállítani, olyan hangzatos kifejezések hangzanak el, hogy ez szinte ajándéka Európának, hogy mag ához emel bennünket! Nincs ilyen a történelemben, kérem! Nincs ilyen! Egyáltalán nem akar senki bennünket magához emelni - ha akarta volna, megtehette volna! Ez gazdaság, ez pénz, és a globalizmusban minden más. Európai csatlakozás a koszovói háború után, amikor Európát így odaintették ehhez a háborúhoz - és aztán otthagyták. Az európai katonai részvétel elenyésző volt az Amerikai Egyesült Államok részvételéhez képest. Azóta már három olyan rendcsinálás lezajlott a világban... - bocsánat, eltévesztettem , meg kellett volna hogy történjen, ahol szükség lett volna hasonló fellépésre. Az egyik nagyon messzire, KeletTimorban - a másik pedig Csecsenföldön, az orosz birodalom területén. Ott is népirtás folyik! Bombázzák azt a piciny kis területet, felégetik! Hog y talán terroristák is vannak köztük? Bebizonyítani nem tudták; Moszkvában soksok robbantás történt, amit természetesen mi is elítélünk, de azt még nem